egy beszélgetés folytatása szabó l?rinccel VI.
“bazilikában szól a harang…”,
rothad az ember a földön –
nem jó, ha így írnád,
ifjú barátom,
föld helyett legyen csak aszfalt.
err?l meg írhatod – esznek,
mégsem ugyanaz: falnak.
lásd, szavakon lovagol,
aki beszél, de akárcsak
stendhal – te se írj paripát oda,
ahova egyszer? ló jár.
pénzt adsz?
azt hiszed, most neki jobb lesz?
kérdezd meg, mire költné,
ne kérdjed, mondom el?re:
l?re kell neki, mondtam,
öntudat, munka meg nincsen;
akarnál te is tenni,
ha a helyében ülnél?
bels? szabadság, mennyek,
önbecsülés, méltóság – ennek –
szavakat szájába adni,
amikor hiánya annyi.
üsd meg!, ahogyan baudelaire,
hátha az ösztöne végre –
szellemét is fölemelné;
s vállalná végre a harcot –
két ilyen rothadt alakkal.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.18. @ 15:39 :: Petz György