Ki a lehet?ség voltál,
sorsot kibontó Mindenem,
lelkedre égette árnyát
suhogó madár-életem.
Most köztünk semmi. Ã?°r hidege.
Tetszhalottat játszó id?.
T?n?dve gondolatzene,
hangforrás vagy, mi egyre n?.
A hallás vagy, mit el nem érek!
(Céltalan vágy, nincs ostobább.)
Így kísérsz, vérkörömbe zártan
a végs? csöndig és tovább.