Czirják Jolán : Lélek-bántalmazás

2009.07.20. Czirják Jolán Vers 17
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
A fájó emlékek gyakorta visszalátogatnak…..

Ráncosan – csoszogva jött az emlék,
Annyi év után reám talált!
Gúnyosan kiöltögette nyelvét,
S rút vigyorral ölbe zárt.

 

Átkarolta gyönge testem,

Összetörte szívemet,
Kéjesen hörögve bennem
Meggyalázta lelkemet.

 

Sírva kértem én kegyelmet –
Hagyjon engem újra el!
Ám a vágya csak mohóbb lett,
Míg csak élek, ütlegel!

Legutóbbi módosítás: 2009.07.20. @ 10:00 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"