Kedves Naplóm. Leírom egy napomat. Egyébként ilyen a többi is.
Most még elég tréül írok, de ha nagy leszek, akkor már profi leszek, és olyanokat fogok alkotni, hogy elájultok.
Végre iskolás lettem. Nyáron harminc kilométert bicajozok, oda-vissza. Elsős vagyok, de a lábikrám olyan, mint egy bolgár súlyemelőnek.
Télen egy kicsit rosszabb a helyzet, mert motoros szánra nem futja, és a fater meg hamar kidöglik. Főleg, ha gyorsabb tempót diktálok. Mondja is az öregem, ha meglát egy ródlit, elkezd hullani a haja. Pedig nincs is sok neki. Amikor félúton vagyunk, ott van a falu egyik vége. Ott is van egy korcsma, mint a Petőfi bácsi versében. Csak itt az erkölcsrendészet szokott razziázni. A múltkor is kúrt a korcsma. Ezt a papa mondta, de ő nem. A mama ezt nem nagyon hitte el, mert azt vágta a fejéhez, a muskátli mellett: – Nagy kujon vagy te Béla! Egy puncipecér!
Én is, ha megnövök, nagy kujon akarok lenni, annál is inkább, mert én az apja fia vagyok.
A sulink egy jó, masszív ház. Vagy ötven dúc tartja. Dúcol a viharral is. Ha jön a forgószél, akkor lemegyünk alfába – mondta a tanító néni -, mert pincénk az nincs.
Az iskolában kapunk reggelit. A szegényebbek ingyen, a kevésbé csórok ugyanezt pénzért. Imádom a lótöpörty?s zsemlét, langyos teával. Ett?l az Ica szokott okádni, mint a gejzír. A rekordja, amikor a négy méterre ül? Arankát telibe lökte. Nagyon hülyén nézett ki. A Jenci mondta is neki, úgy nézel ki, mint a lefosott kilométerk?. Aranka erre egy jót rúgott a lábába.
Miután beettünk, megyünk tanulni. Szép nagy tantermünk van, tíz négyzetméteres. Sajnos nem túl világos, hat farönk van az ablak előtt. Tudjátok, a dúcok. Itt elsőstől-nyolcadikosig vannak nebulók.
A Bözsi az nyolcadikos, olyan dudája van, hogy azt mondta a Gondnok bácsi, szívesen eljátszana rajta egy-két partitúrót. Vagy túrát? Tudja a szösz, énekből gyenge vagyok, mint a borecet.
Egy másik fiú mellett ülök, de ő büdös. Büdös Józsika. Stichje meg azért van, mert hetente csak egyszer van pénzük melegvízre. Hogy kíméljék a göncét, háromhavonta mossák ki a gatyáját.
Tavaly még tetőm is volt. Tőle kaptam. Az Anyu nem díjazta, és tett is egy megjegyzést a Józsika szülőanyjára. Nem értettem a lényegét, én még kicsi vagyok. Annyit hámoztam ki belőle, hogy a mamája egy büdös kurva. Hát lehet ezek után csodálkozni, ha a Joci sem illatos?
Ma a szépírást gyakoroltuk. Én úgy kaparok, mint egy delíriumos macska. A tanító néni szerint vagy politikus leszek vagy körzeti orvos. Ezt meg azért gondolja az ofő, mert a múltkor nem tudták elolvasni a receptjét és fogalmazásgátló helyett hashajtót adtak neki a patikában. Három napig egy irányba futkosott. A budiba. A Pisti erre megjegyezte, ő már látott egy Budi Allen filmet, legalább olyan röhejes volt, mint a Margó néni.
A múltkor szülői értekezletet tartottak. Két hétig nem tudták kiszellőztetni a törkölyt. Egyébként a papák, meg a mamák nem alkoholisták. Csak annyit isznak, amennyi beléjük fér. Többet nem is lenne érdemes, úgyis kifolyna. A Salgó apja igen művelt. Ő klasszikust is szokott idézni: – Lehet, hogy spicces vagyok, lehet, tán torgok, de részeg az nem vagyok!
Végre megyünk ebédelni. Ma robbantott csirke lesz, szerpentinnel. A közelben felrobbant egy kínai petárdagyár. Háromszáz pipi látta kárát. Nekünk meg októberig megoldódott a menza. Májusban palackos vizet kaptunk. A kút megmérgeződött. Belefolyt az emésztőgödör. Szar volt a helyzet.
A kicsik lefekszenek ebéd után pihenni. Én a Bözsivel szeretnék, de a gondnok azt mondta, majd ő betakarja a Zsikét. A Tibike mesélte, hogy a pedellus nem is pedagógus, ő egy sima pedofil.
Délután már nem tanulunk sokat. Hosszú az út hazáig. Volt már rá példa, hogy a háromórás bicajozást egy óra alatt tettem meg. Két kaukázusi juhász megkergetett. Még szerencse, hogy volt otthon oxigénpalack.
A fater meg azonnal benevezett a „Tuggya Franc” kerékpáros versenyre. Majd arról is írok.
Csókolom.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.21. @ 10:42 :: Schődl Gábor
