Lágyan leng az éjben –
nyári, éji szélben –
nyírfaág a réten,
míg szell? ring a légben,
és hozzád hasonló
minden,
leng?-reng? lágy leány.
Mikor még ágyamban háltál,
lelkem mellett szunyókáltál,
véltem úgy: szép hajad
leomló, sok nyírfaág.
(És volt egy balalajka,
vagy – ha az nem is –
legalább egy jó gitár.)
Oly bájban lengtél éjben –
aztán napsütésben -,
zöldsárga mez?n számba
csókkal dalt dúdoltál.
Hajló ?szi,
hajló nyári
hajló nyírfaágam,
kedves nyírfaágam
hej, szép nyárfaág!
Fürtös, múlt, szép
nyárfácskám,
nyári nyírfácskám:
nyármez?be fullottál,
té – és tovahullottál
már mindhiába kereslek
szép Nikolettám,
hulló nyírfácskám
téged.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.22. @ 03:38 :: Kavyamitra Maróti György
