Dajka vagy, édes, mostoha jóság,
s ha csípi szemem a valóság,
ujjaid szemre a pálcák,
te őrzöd a gyermekek álmát.
Láttál könnyeket arcon,
tudtad, kell a varázslat,
homlokon csókod s mi jön
ezután csak a távlat.
Érik a nap, de én alszom előtte,
te súgod a titkot előre,
s ha itt az a perc, én látom a végét,
kijátszom az élet meglepetését.
Élni tanítasz, tetszik a játék,
csukva szemem,
a sötét nagy ajándék.
Előttem a döntés,
de mondd te a választ,
hinni fogok a múlt igazának,
mert bölcs az a dajka,
ki téged is óvott,
benne a lecke és benned a szónok.
S ha ballagok én rögös úton az éjben,
eltűnik a félsz,
mert te ott vagy a fényben.
Mindened bennem, titkok öveznek,
testednek hűlt helye sincsen,
de én indulok bátran a hegyre,
ott támaszkodom a keresztre.
Lefekszem a föld tenyerére
és bámulom csak a felhőt,
benne az arcodat látom,
majd jő a harangszó,
reppen a gerle,
ő viszi hírem a mennybe.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.23. @ 06:20 :: Kőmüves Klára
