Tavaly, december tizenötödikén rájöttem, hogy meg fogok halni.
A felismerés meglepő volt,
mint először belépni egy szobába
mit eddig zárva tartottak előtted,
vagy sokévnyi, keserves nyomor után
nagy összeget nyerni a lottón.
Azóta közelebb jönnek a tárgyak,
és az ég is úgy hajol hozzám,
mintha összebarátkoztunk volna.
A halált kisgyerekkorom óta tudom és félem,
de úgy gondoltam,
hogy ilyesmi mindig csak a TV-ben fordulhat elő,
vagy a szomszéd Mariska nénivel,
esetleg öregapámmal,
de neki fél szeme már úgyis üvegből van.
December tizenötödike óta minden megváltozott.
Látom a macskáim tekintetében, hogy befogadtak.
A tücskök is szeretnek.
Az akácvirágoknak pedig jó íze van,
a nagy, tömött, lila fürtök
a legfinomabbak, – az a néhány
bogár nem számít.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.21. @ 08:18 :: Adminguru
