a némaságon átszelelt szavak
mind ablakomba ültek
(szelíd galambjaim)
s most úgy vigyáz a pillanat
és nem mozdulnak fürge gondjaim sem
– épp csak lélegezgetek
tompafény? csillagokra látok
a világosságot is óvatosra’ intem
ne segítsen – látok:
e semmi-kis lemez (a párkány)
tartja síkján az egyensúlyozó világot
