Hajnali képem torzszüleménye
én vagyok állva az ablak előtt.
Tükröm üvegnek sík leleménye,
fáj a kudarcom, friss levegőt!
Reggeli kávé gőz hagyatéka
koldusi étek, ó hegyi mák.
Fáj a világom bús hozadéka,
szerte a légben szél iromány.
Szűkül a lépés dac szavaimban,
kócosan árva gönc ruha vár.
Reggel a bátor rest-e magamban,
sürget a munka, túl nagy az ár.
Úszik a nappal, ébred a létem,
megszületik a felfedezésem.
Hajnali képek tűnnek a térben
korcs igazamtól megszépülten.
Kínpad az ábránd megfoganása,
érlel a nappali vágy bizomány.
Jön közel este, hajlik a szára,
vár a melegben lágy sziromágy.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.24. @ 13:52 :: Kőmüves Klára
