A második küszöb*: az ?r.
Színekre, árnyalatokra bontott szavak,
szempillantások lézere
égeti, vágja a felh?gomolyagot
szürkeségbe s?r?södve
homlokom ráncai, s véd páncélja mögött:
Å?Sugárlényem feloldja véred vörösét,
fényt ültet sejtjeid kivetett magjába,
átölel, átlényegít majd,
szépségem megsemmisít…, vagy:
maradj egyedül és legyen
bizonyosságod szület?,
zsendül? emberi er?d, a pórusos
héjba burkolt akaratod,
a dac, a kitartás. Inaid kocsonyás,
remeg? húrjait csavard
a bizonytalanság mutatóujjára.
Két segít?társad elhagy,
s most szentjánosbogarak mécseseinél
keresd az önmagadba visszavezet? fényt.
Ha megtalálod, úgy hajítsd fel az égbe,
ha nem, hát légy egy lebeg? pont
a sötét, konok, csillagtalan éjben.?
*******
*A szellemtudományi irodalom a beavatandó által elért különböz? fokozatokat Å?küszöböknek? nevezi; minden Å?küszöböt? egy-egy magasztos szellemi lény ?riz.
A második küszöb Å??re? figyelmezteti a beavatandót, hogy választania kell: vagy vele marad, ââ?â?¬ s ez a csábítóbb lehet?ség ââ?â?¬ vagy az ú.n. Å?néplélek? és a rá vonatkozó antropológiai csoportot vezet? szellemi lény elhagyja, s így a további utat nélkülük kell megtennie. Ez a nehezebb választás, de ez segíti el? az individuum igazi fejl?dését.
