A vonat nagy zökkenéssel állt meg az országhatár előtti állomáson. Útlevélkezelés és vámvizsgálat! Már hozzászoktunk, a cuccokat is így csomagoltuk. Az útlevelesek gyorsan végeznek, de ha a vámosak „lelkiismeretesek”, sokat kell várakozni. Néha még a fogkrémes tubust is aprólékosan megnézik. Hosszú a tilalmi lista, hogy mit nem szabad átvinni a határon. Könnyebb felsorolni, hogy mit lehet.
A kupéban négyen ültünk, egy fiatal házaspár és a bátyámmal én. Nekik elég sok csomagjuk volt, nekünk csak kettő. Egy nagyobbacska kartondoboz és egy kézitáska. A szigorú arcú vámos sasszeme rögtön fölfedezte a kartondobozunkat. S tisztán olvashatta egy kis címkén, a doboz tartalma 100 darab Vegeta, ami ételízesítő, s maximum öt darab volt az a mennyiség, amit még szabadon át lehetett vinni.
De vámosunk spekulálásba kezdett. Ez a két fiatal fiú hülyére veszi őt, s majd jót röhögnek rajta, ha kibontatja velük a dobozt. Nyilván nem olyan maflák, hogy 100 db Vegetát dugnak egy szemmel látható helyre? A doboz csak elterelő hadművelet. Lássuk csak azt a kézitáskát! Abban dughattak el valamit. A doboz? Nem dől be nekik!
Levetette a kézitáskát. Sokáig turkált benne. Még a fogkrémes tubust is kicsavartatta. De semmi.
A fiatal házaspárt alaposan kiforgatta. El is vett tőlük, vám fizetésére csekket adott nekik. A mi dobozunk szerényen hevert a csomagtartóban, 100 darab Vegetával.
Amikor rokonunk meglátta, percekig nem tudott szólni.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.25. @ 12:15 :: Barok László