Úgy a tizenötödik, tizenhatodik életévem táján abban a szinte Isteni Kegyben részesültem, hogy harmad- negyedmagammal gyakran ülhettem Weöres Sanyi bácsi lábainál, és élvezhettem gondolatait, meséit, vélekedéseit.
Akkortájt gyakran hallottam T?le egy idézetet (szerinte Kodály Zoltántól valót), mely szerint:
„Nézzük meg a gabonát! Amelyiknek a kalászában nincsenek magvak, egyenesen magasra emeli fejét, büszke haszontalanságban; ám amelyiknek kalásza tele gabonával, az mélyen meghajlik.”
Én – megvallom – azóta is csak egyetlen típusú ember el?tt vagyok képes hódolni, de az ilyen el?tt nagyon.
Ez az az Ember, aki szerényen, csöndesen, Isteni Mérték szerint mérve dolgozik, pontosan, szépen, és nem hivalkodik munkájával, nem tolakodik el?re.
Mármost van itt a közelünkben egy ilyen Ember, itt, itt a Toronyban.
És ennek az Embernek ma van a Születése Napja, és én senkinek szívesebben nem mondanám, hogy az id?k végeztéig tartsa meg ?t az Úr, ilyen halkan, szerényen, szépen munkálkodónak!
Pulai Évának hívják.
Éva! Isten éltessen sokáig!
(Ugye, milyen rendes fiú voltam: nem írtam ám le, hányadik!
Kapok ezért puszit, vagy valamit?)
Legutóbbi módosítás: 2009.07.25. @ 22:02 :: Kavyamitra Maróti György