Disztichon
Ébred a szép, ragyogó telihold, vele ébred az álom.
Élvetegen libeg ?, szórva reám sugarát.
Más
Minden világ olyan más;
mindegyik csak látomás?
Egy-két világ olyan jó,
de már egyik sem izgató.
Izgató a puszta csönd,
a bitangoló köd ott fönt.
Ez a világ lett már más,
a régi csupán látomás?
Alkonydal
Szélborzolta nyári nap,
alkonyati óra.
Percgyerekek szökdécselnek,
óraapák múlnak.
Elketyeg egy óra velem,
sikoltozó csöndek:
nem adódtál ma sem nekem,
úgy zúg, úgy a lelkem.
Torzítva Kosztolányi kryáját*
Már nem vagyok itthon e földön,
s még nem vagyok otthon az égben.
*kiáltás, sikoly
Legutóbbi módosítás: 2009.07.27. @ 05:53 :: Kavyamitra Maróti György
