bizony, az meglehet, hogy
többé nem látlak tégedet,
és nem látsz többé engemet.
ez mind – bizonyára – meglehet
sok mindent el tudok képzelni.
annyi minden lehet
ásít egyet, és nyújtózik a
himálája, fürdeni a
bengáli-öbölbe siet:
ez lehet.
váratlanul dobban egyet a
belem, és megemészti összes
bánatom a szívem:
ez lehet.
szerepet cserél netán
Nap, Hold és Csillagrengeteg.
könnyen megtörténhet:
ez is lehet.
de hogy lakat mögé zárjam
emlékedet: az lehetetlen,
az nem lehet,
ám de
miel?tt bármit szólnék:
legyen hozzád szavam,
pad, pad, pad: lengeteg
kérlek! bocsáss meg nekem,
te igen rendes, polgári,
köztéri pad, ha hogy
nem látnál minket
többé együtt ülni.
rajtad tán már
nem ülünk
sosem
meglehet
Legutóbbi módosítás: 2009.07.28. @ 06:52 :: Kavyamitra Maróti György