„Magát a Tisa b’áv napját estétől estelig tartó böjtben töltjük. Félhomályba burkolózik a minden díszétől, még a frigyszekrényt borító függönytől is megfosztott templom, amikor a böjtnap előestéjének istentiszteletére összegyűlünk. A hétköznap esti imarend befejeztével a gyász ősi jelképe gyanánt cipőjét leveti és zsámolyra ülve hallgatja meg a gyülekezet a Tisa b’áv szentírási olvasmányát, a siralmak könyvét. Komor, lassú dallamban szólal meg a szent város pusztulásának fájdalma:
Hahn István: Zsidó ünnepek és népszokások
(részlet)
„Milyen elhagyott az egykor népes város
Mint az özvegy, olyan bánatos és gyászos
Nagy volt nemzetek közt, úrnő országokban
Mostan robot-sorban…”
Dr Havas Manó fordítása
A zsinagógai naptár tanúsága szerint pedig az 5679. esztendő áv havának kilencedik napja, tisa b‘áv, mely napot a zsidó hagyomány a gyász és böjtölés napjaként tart számon, mivel a történelem során ezen a napon két alkalommal is rettenetes dolog történt a zsidó néppel.
Ilyen lehetett a Salamon idejében épített jeruzsálemi templom
Kr. e. 593 – ban Nabú-kudurri-usszurnak (Nabukodonozor; Nabukadneccar) babilóniai uralkodónak két súlyos dologgal kellett szembenéznie:a Birodalom nyugati határán került sor mozgósításra, feltehet?en II. Pszammetik fáraó trónra kerülésének hatására, akit viszont a zsidók fölkelése támogatott: a felkelés élén Sedékiás pap állott. A Fáraó – dacára annak, hogy részben az ? támogatására robbant ki a zsidók lázadása – csak kevés segítséget nyújtott.
Így történhetett, hogy Jeruzsálem Kr.e. 586-ban elesett, lakói többségét Babilónba hurcolták. („Babilóni fogság”)
Áv kilencedikén pedig Nabukadneccár hordái elözönlötték Salamon templomát, kifosztották, és lerombolták.
1. Jojakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállá azt.
2. És kezébe adá az Úr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vivé azokat Sineár földére, az ? istenének házába, és az edényeket bevivé az ? istenének kincsesházába.
3. És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s el?kel? származású ifjakat,
4. A kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem a kik ábrázatra nézve szépek, minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére.
5. És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételb?l és a borból, melyb?l ? iszik vala, hogy így nevelje ?ket három esztendeig, és azután álljanak a király el?tt.
6. Valának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás.
(Dániel próféta könyve 1. 1 – 6.
Err?l az egykori Els? Templomról fogalmat alkothatunk – még ha haloványat is – a Királyok els? könyvének hatodik fejezetéb?l.
Történt pedig a Templom elpusztítása (zsidó id?számítás szerint) a 3574. év áv havának kilencedik napján.
Királyok könyve (részlet)
A zsidó államot felszámoló Újbabiloni Birodalmat a perzsák igázták le. A hatalmas területen kiépített birodalom vallási türelem hirdetett, így a zsidóság hazatérhetett szám?zetéséb?l, a lerombolt templom helyére pedig újat építhettek. A második templom lényegesen hosszabb ideig, közel hatszáz éven keresztül állt, Jézus is járt benne.
Elérkezett az id?számításunk szerinti 65. esztend?, amikor Iudea provincia lakossága fellázadt az önkényesked? római helytartó ellen, és nem csak a helyi procurator, de még a segítségére siet? syriai proconsul hadseregét is legy?zte. Nero a kegyvesztettség peremén táncoló Vespasianus Flaviust nevezte ki a térség katonai f?parancsnokául, mivel az id?s szenátortól feltehet?en nem várt ellenséges fellépést. Az így meginduló zsidó háborúba (lásd b?vebben: Josephus Flavius történeti munkáját) apja utasítására Titus Flavius is bekapcsolódott, a 14. légió legatusi rangú parancsnokaként, annak ellenére, hogy nem volt korábban praetor.
? 70 tavaszán kezdett hozzá Jeuzsálem ostromához. Négy hét alatt sikeresen bevette az Alsóvárost, de a Templom és az Óváros augusztusig h?siesen kitartott. Titus a klasszikus római hadviselés majdnem egész eszköztárát felvonultatva végül bevette az Óvárost, amit porrá romboltatott.
Titus Flavius
Amennyire tudható Titus a Templomot kímélni akarta, mert erre ígéretet tett Berenikének, a zsidó hercegn?nek, akibe szerelmes volt.
Ám kifejezett utasítása ellenére 70. augusztus másodikán (római id?számítás szerint A.U.C 823-ban) szombaton délután légionistái közül néhányan betörtek a Templomba, ott vagy gyújtogatni kezdtek vagy véletlenül lobbant föl t?zvész, nem tudjuk, tény: a Templom porig égett.
„Az egyetlen emlék, ami megmaradt a Templomból, azoknak a laktanyája a rom felett, akik elpusztították.” (Flavius Josephus: Zsidó Háború, VII.8.7.)
Történt pedig mindez a 3830. zsidó esztend? áv havának kilencedik napján.
Titus – mintegy betet?zésként – áldozatot mutatott be a latin isteneknek a szentély udvarán, tehát még a Templom maradékát is megszentségtelenítette.
Az ostromot szörny? mészárlás követte, a rómaiak rengeteg foglyot ejtettek, de talán ez kiheverhet? lett volna – mi mindent ki nem hevert a Kiválasztott Nép? -, ám Izrael államisága 70-ben megsz?nt, és egészen 1948. május tizennegyedikéig ilyen állam nem létezett.
A templom megmaradt falai a zsidóság legszentebb helye, a siratófal.
Siratófal
S?t még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a b?nt a pogányok minden undokságai szerint, és megfert?ztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben. És az Úr, az ? atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az ? népének és az ? lakhelyének. De ?k az Isten követeit kigúnyolták, az ? beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt ?ztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ? népe ellen, s többé nem vala segítség. És reájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az ? szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és sz?zeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá. És az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, s a királynak és az ? vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté. Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem k?falait lerontották, palotáit mind elégeték t?zzel, és minden drágaságait elpusztították. És a kik a fegyver el?l megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott; Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, míg lerójja a föld az ? szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztend?k. (2Krón36, 14–21)
A zsidó ünnepeket szabályozó naptár a Hold járását követi. A Tisá b’áv – ahogyan naptári neve is utal rá – Áv hónap kilencedik napja, amely a Gergely-naptárban júliusra vagy augusztusra esik. A gyász már az el?z? hónapban elkezd?dik és egyre komorabb arcot ölt. Els? lépésként tilos hajat vágni, borotválkozni, n?k nem festhetik magukat, valamint tilos mulatni. A gyász második szakaszában étkezési tilalom lép életbe, tilos bort és húst fogyasztani. A gyász harmadik fokozata a Tisa b’áv hete, amikor a zsidók nem vásárolhatnak új lakást és ruhát, valamint nem tisztálkodhatnak öncélú kedvtelésb?l. A gyászünnepen a zsinagógákban csak egy gyertya ég, a vacsoránál elfogyasztott tojást pedig megszórják hamuval, hogy emlékezzenek a múltbeli fájdalmakra.
Ez az európai zsidóság nagy részét elpusztító kataklizmát siratja el. A reggeli istentiszteleten nem öltenek tállitot és nem teszik fel a tefillint, mert ezek díszeknek számítanak.
Szokásban van ilyenkor a temet?látogatás. A gyerekek – Magyarországon is – a szomorú hangulat fokozására a kegyelettev?k közé szamártövist és bojtorjánt (Újvári Péter) vagy bogáncsot (Mendele Móchér Szefárim, I. B. Singer) dobáltak.
Ima Tisa b’áv napjára:
„Mindenségnek Ura! Emészt? fájdalommal lépem át ma szentélyed küszöbét és a múltak emlékezetére keser? bú tölti el szívemet. Mid?n Jeruzsálem pompája dics? fényében fennálla, mid?n ragyogásában tündökölt templomának szentélye s Izrael messze virányairól beözönlött a nép, hogy imádja az Egyetlenegyet, mid?n még béke és nyugalom pihent egész Judán, – már megszólalt a prófétai szózat, mellyel hirdette Isten, hogy eme világváros nem sokára elpusztul, kelet legdics?bb istenháza leromboltatik s a nemzet elhurcoltatik, szétszóratik, föloszlik, mint a szélt?l fölkapott csöp?.”
„Oda van Isten városa, elhagyottan és pusztán áll és ahol egykor az isteni próféták és lantosok szent jóslatai hangzottak, a barbárok ellenséges kiáltása hallatik, kik a szent helyen kit?zték gy?zelmi zászlójukat. Mint ül a gyászoló szent város a földön, szomorú özvegyhez hasonlítva! Mint panaszol hangosan és jajgat a borzalmas éjbe, mert az Úr elhagyta ?t; el?bb szerette gyermekeit szám?zte, hogy mondhatatlan szenvedések közt lakoljanak ?seik b?neiért. (…)
Most se templomunk, se oltárunk, legyen keblünk a templom, szívünk az oltár, amelyen fölakarjuk Neked áldozni igaztalan vágyainkat és szenvedélyeinket, megemlékezve az örök bölcsesség? mondásra, melyet a zsoltár hirdet: Az Istennek tetszet?s, igaz áldozat a b?nbánó, alázatos kedély”.
(Imádságok zsidók számára, Gy?jtötte L?w Immanuel. Szeged, Traub B. és társa, 1883 67-69.o)
Érdekesség:
A Tisa b’áv a zsidó év utolsó jelent?sebb ünnepe, a Gergely-naptár szerint változó dátumú ünnep. A következ? sorokban az ünnepnap id?pontjai olvashatóak:
2007. július 24.
2008. augusztus 20.
2009. július 30.
2010. július 20.
2011. augusztus 9.
2012. július 29.
2013. július 16.
2014. augusztus 5.
2015. július 26.
Salamon jeruzsálemi temploma
A Salamon által építtetett templom az ókori zsidó építészet szimbólummá vált emléke. Építése az Ószövetség egyik legkiemelked?bb eseménye, és a többi m?vészeti ágnak is fontos motívuma, a Frigyláda ?rzési helye.
Építése
Az építés el?készületei hatalmas méreteket öltöttek. Salamon munkásokat gy?jtött egész Izraelb?l; a munkások száma harmincezer embert tett ki, ezen kívül Salamon hatvanezer teherhordozója és nyolcvanezer k?fejt?je is itt dolgozott. A király hatalmas kövek fejtését rendelte el, hogy faragott kockakövekb?l vessenek alapot. Így kezdett a türoszi Hirámmal a templom építéséhez Jeruzsálemben, amely Izrael f?városa lett.
A feltüntetett számok történetekb?l származnak. Az ezen a területen dolgozó szakemberek kizártnak tartják,hogy ekkora embertömeg dolgozott volna a templomon.
Korai rekonstrukció
Salamon király által Jahvenak építtetett templom 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 30 könyök magas volt (29 m hosszú, 9,5 m széles, 14,5 m magas[1]). Egyszer? formákból alkotott terekb?l állt, falai vastagok, cédrusfából készült falazat két részre osztotta, a szent helyre és a szentek szentjére. A templomhoz udvar, csarnok és számos melléképítmény is kapcsolódott. Közelében épültek Salamon palotái is.
A templombels?t teljes egészében fából készült burkolat fedte, hogy a falat alkotó köveket nem is lehetett látni. A padlózat ciprusból készült, a mennyezetet cédrusgerendák és deszkák alkották. A födém- és padlódeszkákat is kerubokkal, palmettákkal, virágfüzérekkel díszítették. Cédrusfából készült közfal osztotta két részre, a szent helyre és a szentek szentjére.
A szent hely volt a naponkénti b?nelrendezés helye. A bejárattól balra menóra állt, jobbra a kenyerek asztala. A szentek szentjét?l kárpit is elválaszotta, ez el?tt állt az illatáldozati oltár.
Itt ?rizték a frigyládát, ez volt az évenkénti egyszeri b?neltörlés helye.
A frigyláda reliefen.
A templom el?részén nyílt, el?tte két hatalmas, 18 sing magas ércoszlop állt, Jákni és Boáz oszlopai (1 Kir 7, 15). A templomot déli, nyugati és északi felén kétemeletes oldalépítmények vették körül, ahol templomi kellékeket tartottak.
Két udvara volt, a bels? udvart papok udvarának nevezték, ezt alacsony k?fal vette körül. Itt állt középen az ég?áldozati oltár, amelyre nyolc lépcs? vezett fel. Az oltár és a csarnok között némileg délre vízmedence is volt. A küls? udvar volt a nép udvara, innen templomszolgálati lakások és tárházak nyíltak. Ez volt a gyülekez?hely, a nép számára a húst itt f?zték ki.
A templom el?tti oszlopcsarnok 20 könyök hosszú volt a templom szélességének irányában és 10 könyök széles el?re. A szentélyt arra a célra jelölték ki, hogy oda helyezzék a frigyládát. A szentély kocka alakú belseje 20 könyök magas volt. Benn a szentélyben két kerub vadolajfából, 10 könyök magasak. A kerub egyik szárnya 5 könyöknyi volt, és 5 könyöknyi volt a másik szárnya is, így szárnyai egyik végét?l a másikig 10 könyöknyit tett ki. Mindkét kerub egyforma nagy volt és egyforma alakú is, szárnyaik összeértek. (Királyok els? könyve, 6,23) A Szentek Szentje tehát tökéletes kockalakot mutat; az akácfa oltár feltehet?leg 5 könyök hosszú, 5 könyök széles négyzet. ( A Kivonulás könyve 27,1)
A Templomban f?pap, papok és leviták teljesítettek szolgálatot. ?k irányították a kultuszt, ?k mutatták be a nép nevében a mózesi törvény által el?írt áldozatokat. A pogány szentélyekkel ellentétben itt nem volt szobor, mert az igazhit? zsidók viszolyogtak minden olyan próbálkozástól, mely az egy és igaz Isten ábrázolására irányult. Salamon halála után a hanyatlás id?szaka következett.
A templom tervrajza
Szimbolikája
A templom és a benne található tárgyak a kozmosz pontos szerkezetét hívatottak visszatükrözni. Philon szerint, az illatok oltára jelképezi a kegyelem gesztusát, dics?ítend? az egek Istenének tökéletes jóságát. A gyertyatartó hét ága a hét bolygót jelzi; az Asztal a b?nbocsánatot, amely a földi életben beteljesül. Az Asztalon tizenkét ostya szimbolizálja a hónapokat, ezek a felajánlás ostyái (az isteni arcok ostyái). A frigyláda a kerubok szárnya alatt található; a szellemit szimbolizálja. A templom alapkövének kozmikus ereje van; Béthel kövével azonosítják, ahonnan Jákob a nyitott eget láthatta. (Genezis, 35,9) Ez a k? világközpont, olyan pont, ahol a földi és égi találkozik. Ezékiel víziójában (40, 42) beszámol az új templom méreteir?l.
Salamon els? templom, beltér
A Templom elhelyezése a nyugatra néz? bejárattal és a F?mester helyével, ami Kelet felé irányul, a katedrálisok mintájára maga is szimbólum. A Templom jelképezi a nyugatról keletre, vagyis a fény felé vezet? utat. Szent, szimbolikus hely.
A Templom mennyezete a csillagos égboltot ábrázolja: az éjszakai eget ábrázolja annak számtalan, szabad szemmel is látható csillagával. Keleten, a F?mester helye mögött feltünik a fényl? Delta: háromszög, középpontjában egy szemmel, az isteni szemmel.
Jean Chevalier – Alain Gheerbrant: Dictionnaire Des Sybmoles(Paris: Seghers, 1973 -1974.)
http://www.templemount.org/solomon.html
http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Judaism/The_Temple.html
Bibliai kislexikon, Kossuth Könyvkiadó, 1984. Harmadik, részlegesen átdolgozott kiadás
Dr. A. Van Deursen: A Biblia világa képekben, Evangéliumi Iratmisszió, Bp, é.n.
Források:
jelesnapok.oszk.hu
mazsihisz.hu
unnep.eu
mult-kor.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: Adminguru