Kavyamitra Maróti György : Két röpke dal

 

Számláló

Egy – napkelet, napszállat: csak egyre megy.

Kett? – vad vihart sz?lhet egy szell?.

Három – nem kapom, nem kérem: várom.

Négy – máskor majd szólj, miel?tt mégy!

Öt – bontsad lelkem fölött a tet?t!

Hat – nem tudom én már, mi az, mi hat.

Hét – friss zsemlét sütött neked a pék.

Nyolc – parkra hajtja szép fejét a lonc.

Kilenc – illatos lonc: mindenért fizetsz!

Tíz – tudom jól: ? bennem sem hisz.

Tizenegy – élet vagy halál.
Nem egyre megy?
Nem egyfele visz?

 

Tücsökzene
Öreg tücsök, heged?s barátom,
már csak mi nem hagytuk abba.
Ebben a szétbarangolt, vad világban,
mi maradtunk h?ek a dalban.

Csak te meg én mondjuk fáradatlan,
hogy napkelte, hajnal, alkony,
hogy valami varázs, valami szépség,
valami dal lebeg a buranói parton.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.07.30. @ 07:30 :: Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.