Szöszi, ma (ahogy én látom)
Minden évben nyaralni küldték.
Szakszervezeti beutalóval, gyermeküdül?be, ahová nagyszámú fejes gyereke mellett mehetett egy-egy melós gyereke is.
Az els?re emlékszik most is, pedig csak hat éves volt, na meg az utolsóra, hiszen ahhoz els? szerelme kapcsolódik. Igazi, a soha nem felejthet?.
Esztergom, középiskolai kollégium, nem egy ideálisnak t?n? hely nyaraláshoz. Mégis, minden lány szeme felcsillant megérkezéskor, persze az övé is, mert a zárt udvarú épület egyik szárnyában fiútábor volt.
Mintha csak tegnap lett volna. A régi épület falán vadsz?l? futott, a betonozott udvaron kosárlabda palánk, és hosszú fapadok, nehéz keményfa asztalokkal. A Nap sem nagyon sütött be a kicsi, körbezárt, aszfalttal burkolt térre.
És meglátta ?t. Szinte világított sz?ke haja, kék szemei varázslatosak voltak. Soha életében nem vette még észre, hogy egy fiúnak is lehet szép szája, de akkor már tudta, s tudja még ma is, annyi év után.
Gyönyör? napok vártak rájuk. Kézen fogva, mezítláb szaladtak fel a Bazilikáig, este a „stúdióban” ketten válogatták ki a lemezek közül, hogy a többiek mit hallgassanak az udvaron. Beszélgettek, gyerekes ábrándokat sz?ttek, és fogadkoztak, és szájon puszilták egymást. Egyszer.
Címet cseréltek, és titkos írást szerkesztettek, hogy majd senki ne tudja leveleiket elolvasni. A lány érezte, soha többet nem látják egymást.
Nehezen élte meg, hogy szülei a leveleit felbontották, érzelmét kinevették, titkosírását megfejtették, a fiú képét kigúnyolták.
Mérgében mindent összetépett, bár szíve közben majd’ megszakadt.
Három év után elmaradtak a levelek, majd a szinte megszámlálhatatlan évek is, de a lány soha nem tudta elfelejteni Szöszit.
Mobiltelefon, internet, közösségi oldalak… A világ sokat változott az eltelt évek, évtizedek alatt. Emberek keresik, találják meg diáktársaikat, régi ismer?seiket. A n? is beütötte egykori szerelme nevét a keres?be. Egy találatot jelezett a rendszer, és az ? volt. Nem tudott megmozdulni sem, és a hang is bent akadt volna, ha akkor szólnia kell. Csak a könnye folyt patakokban, megállíthatatlanul. Boldog volt, mégis félelemmel telve küldött értesítést a fiúnak, aki már b?ven férfikorban volt. De az ? szemében semmit sem változott.
Találkoztak. Beszélgettek, szorosan fogták egymás kezét. A férfi elhozta a régi leveleit, a n?, alig bírta elolvasni. Puszit is adtak, egyet.
Tudják, hogy az els?, igazi, tiszta, szép szerelem kettejüké. Hogy lesz-e folytatása?
Boldog születésnapot, Szöszi!
09.08.04.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.26. @ 07:05 :: H.Pulai Éva