Én a hegyre; te is erre!
Ne a völgybe mindörökre.
Virágkezed mellkasomra,
homlokod a homlokomra.
Tedd rám jeled,
hogy el ne feledd,
kell nekem a lélegzeted!
Mindennapi betév?m vagy:
vadak prédájául ne hagyj!
A hét világ szétkergetett
egyszer, kóbor szelekké tett.
Most erre gyere, fel a hegyre,
ha magam arra: te is erre!
Ám ha egyszer lesüllyednék,
éjbe-mélybe belévesznék
lehullanék, le a völgybe: engedd kezem
el örökre: zuhantomban hagyj el!
Szép Parvati hegyen helyed!
Mellkasomra virágkezed,
homlokod a homlokomra,
rajtam jeled: megyek veled,
amíg lehet, hegyen legyek…
Legutóbbi módosítás: 2009.08.05. @ 08:11 :: Kavyamitra Maróti György
