Megkezdődött az okítás. Könyvünk az egy szál se lesz, mert egy betörő bácsi megbugázta az összes pénztet, amit kaptunk.
Aztat én nem értem, hogy miért az iskolában kell egy lemezszekrényben őrizni, amikor 20 méterre van az OTP. De én még kis hülye vagyok, a pedagógusok meg nem.
Sajnos a Bözse is elutazik Indiába. Repülővel megy, meg feleségül a Laocihoz. Azt mondta, hogy lesz nagy dínom, meg dánom.
A Laoci megígérte, hogy mivel én voltam a legjobb barátja, fog küldeni nekem egy diplomata rendszámú elefántot. Hűha! Ha ezt megtudja a Győzike, padlót fog fogni. Neki csak egy satnya kis zebrája van.
Az ősöm rögtön bekavart. – Na kis porbafingó, alakítunk egy szállítási zártkörű részvénytársaságot. Ebben tényleg jó az öreg. Ő már többször volt ilyen zártkörűnek a tagja.
Legutóbb négy év hat hónapig. Olyan lopakodásért kapta. – Baromarcú! tán besurranásért – pofázott közbe az Ica.
– Jó, úgy is lehet mondani, de te ne ugass, Neked se intaligád, se szókincsed.
A vállalkozással a kiscsákókat fogjuk szállítani a tanya meg a suli között. Már csináltattunk is egy feiratot a Bimbire – ez a neve: Iskolaelefánt.
A fater be akarta festetni sárgára, mint a jueszéjben a sulibuszokat. De eztet az állatvédők megtorpedózták. Ezek a nénik, meg bácsik jó emberek. Az utcánkban mindig kikerülik a földön alvó hajléktalanokat, sohasem lépnek rájuk.
Már alkalmazzák az osztályokban a pálinka szeszet, szagtalanításra. Az első napon a Bécus kiesett a padból, mert sohasem reggelizik otthon, és a piagőz kiütötte.
A rajztanárnő szerint én is spicces lehettem, mert a szemetesláda árnyékolása közben hamisan énekeltem a kárikittyom édes tyúkom-at. A félpénznél már a ritmusból is kiestem
Nekem ez nagyon fájt, mert döglök a kodályi módszerért.
Otthon változott a helyzet, pedig nyugaton lakunk. A fater meg a muter összemelegedtek. Vettek a bolhán kínai ágymelegítőt…
Tegnap a szomszéd bácsival iszogatott édesapa, meg üvöltözött. Jó márkás bort ihattak, mert volt címkéje. Az volt ráírva, tintaceruzával: NOVA-Pincészet. A Vizeletdíjról hangoskodtak, hogy mekkora genyóság ez a 300 forint.
Nem is értettem őket, ha a városban brunyálunk, ott a vécés néninek is egy nyolcvanast kell leperkálni.
– Ezen én beszarok – erősködött a fater. Én úgy gondoltam a háromszázba az is belefér.
Csókolom.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.06. @ 10:29 :: Schődl Gábor
