Látom az új partok kontúrját
a válság tengerének
hánykolódó hullámain át,
s foszló ködöt remélek.
Látom az óceán haragját,
és birkózó evez?im
imába mártódott lapátjait
kínok közt edzem.
Látom alakod a habokban,
álmomban lent és fent,
de átölel? karjaimban
a vihar csendesül.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.06. @ 15:56 :: Ocsenás Gábor