Az író csak magának szeretett írni. Keveset levelezett, beszélni is csak tömören tudott. De ha írt, akkor az egyik szó húzta a másikat, ez egyik mondat következett a másikból. Árás közben igazán maga volt, a gondolatok bel?le folytak a papírra, önmagát kiterjesztve teste határain túlra. Ilyenkor széke felemelkedett, a látóhatár kitágult, és minden rejtelem önként vallott neki. Ezt így nem láthatta senki. A sötét elt?nt, fényt sugárzott minden való, mint felh?k felett a nap. A zaj érthet? szavakká szégyellte magát, az ármány ledobva jelmezét, érdekké változott. A mondatokká varázsolt bet?k úgy csorogtak bel?le, mint h?vös gyógyvíz hegyi forrásból. Erejét akkor is érezte, amikor székét az írás nem emelte meg, akkor is látni vélte a mindent, amikor a felh?k alatt barangolt, mint minden szógubancos hitvány talajlakó. A valóságot ekkor is látta, csak mint bogos nejlonzsinórt a részeg horgász. Ilyenkor is tudta a miérteket és a hogyanokat, de a csomókon nem tudott, és nem is akart úrrá lenni. Bölcselet nélküli bölcsé változott, cilinder nélküli b?vésszé, akinek szárnyra kapott a nyula, és cs?rében elvitte a varázspálcát is. A közönség nem mert fütyülni, a színfalak mögötti segít?k is csak a padló deszkáit bámulták, mert tudták, várták a csodát, ami majd eljön, ha elj? az ihlet is.
Undorral, de belegázolt a b?zös embertömegbe, orrát facsarta hétköznapok kipárolgása. A járókel?k megbámulták, fintorgó arca miatt kiközösítették, mint leprások a tüd?vészest. Nem tör?dött velük, gondolatban lebegett, mint írás közben, és látta a gyenge izmok csökevény szárnyban végz?d? földkapcsait. Itt maradtok örökre! Sziszegte magában, ha már nagyon elege volt. Villamosra szállt, a zsivajgó tömeg végleg elgyengítette. A kapaszkodó százezer kéz melegével mesélt, a cs? fogságából szabadult történtek beléáramlottak. Árni kezdett. Soha vissza nem tér? mondatok születtek és t?ntek el fejében. Nincs agy, ami képes a pillanat szülte csodálatos mondatokat megjegyezni. Papír nélkül az író semmi, csak egy pattogó, szikrázó szilveszteri látványosság, ami kihuny egy szemvillanás alatt. A villamos lassan haladt, a kétütem? utasok kipufogtak. Senki sem vette észre, de a padlót csíkos fekete gumi borította, a rongyos néni cip?jének orra el?tt egy fémszázas várta a felemel? kezet. Az író fejében történet csírázott a segítségr?l, amely közelebbi, mint gondolnánk, csak legtöbbször magunk távolodunk el t?le. A gondolatban írt novella végére fémszázas h?ssé vált, átgurulta a világot, és lassuló, bizonytalan billegés után ezeréves kérdések végén ? lett a pont.
Az író szék nélkül is lebegni kezdett. Talpa eltávolodott a csíkos gumipadlótól, a sötét elt?nt, és fényt sugárzott minden utas. A moraj érhet? szavakká egyenesítette magát, a rongyos néni ledobva jelmezét ellen?rré változott. A gumipadló az íróig emelkedett, majd ottmaradt.
A szóviccek lassan elárasztották Európát. El?ször csak az esemes forgalmat bénították meg, majd a kenyércímkéket fert?zték meg. Az er?m?vek sokáig bírták, de végül kihunyt a t?z, a víz nem vált g?zzé, a turbinák nem forogtak többet. A villamosok megálltak, az ellen?rök állás nélkül maradtak és hazamentek. A sárga sínrabszolgák nyitott ajtóval kongatták az ürességet, csak az írók nem szálltak le.
Valaha Michelle : Az író, aki csak magának szeretett írni.
Hasonló írások
„Beatus ille, qui procul negociis” (Rég volt)
Nyomtatás Egy évet töltöttem egy Kis-Küküllő menti faluban. Igazából ott tanultam meg az orvosi mesterséget. Teljesen magamra hagyottan kellett mindent megoldanom. A legközelebbi kórház 30 kilométerre, fogorvos tizenöt, a gyógyszertár öt kilométernyire, a mentő nehezen elérhető, a telefon akkumulátorról működő [… Tovább]
A 7torony Kecelen
Nyomtatás Kedves Toronytársak! Tizenhárom évvel ezelőtt – amikor még a kő is lágy volt -, teljes fegyverzetben Kecelen járt a 7torony felolvasó/szerző gárdája, de helyi írói vénával rendelkezők is ismertettek műveket. A felolvasáson ott volt, és forgatott a Kecel Városi [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … (2)
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … (1)
Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]
Keletről érkezett 4
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Ősz, 17×17 szótagban
Nyomtatás hűvös a hajnal gyöngyöt álmodó fűben sír az árvácska * párás homályban csepp ül a létra fokán aztán lecseppen * az Izabella huncut illata bujkál zöld levelek közt * sűrű felhőkön lopva átkandikál a kék színű ég * apró [… Tovább]
Rendőrapuk árnyékában 1. Mindenki pácban
Nyomtatás Szőcs Ádám egy mappával a hóna alatt lépett ki tanára kapuján. Nem volt soha kedvence a matek. Bár Jakab Emese tanárnő erőfeszítései nyomán ragadt rá egy és más, látványos áttörést nem tudott vele elérni a matek-utálat mocsarából való kitörés [… Tovább]
Cyber szerelem
Nyomtatás – Nem, ne ítéljük el a házasságon kívüli kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy miért. – Faber hosszasan nézte teacsészéjét. A forró víz gőzölgött és a teazacskóból színes felhők gomolyogtak. Rodriguez zavarban volt. Maga sem értette, hogy miért siránkozott Faber [… Tovább]
De bello proprio
Nyomtatás Gyermeki lelkemben mély nyomot hagyott a háború – a II. Világháború. A hosszú évek során sikerült elásni, tudatom mélyére száműzni a bomba sivításának hangját, az óvóhelyek rettenetét, a lebombázott házak képét. És most előjöttek! Álmaimban, de ébrenlétben is [… Tovább]
Négysorosok
Nyomtatás Bűnöm . Maszkok mögé rejtett önmarcangolás. Pocsolyába tükröződő képek. Kezed a kezemben finomhangolás. Szerelmem – én vétkem. —- A csere . Halvány lila fátyol mögött, Piruló arcom néz téged. Hűséges szívembe szövött álmom, kalandra cserélted. —- Fegyver . Magányom, [… Tovább]