Jut még eszedbe kedvesem,
a régi, régi dal?
Téged nem lehet,
minket nem lehet:
?ket el lehet
felejteni, elejteni,
ám az élet mezején,
nem látjuk egymást
te meg én.
Toporzékolok a vágytól:
megszerezni meg tudom.
Toporzékolok a vágytól,
megtartani nem bírom.
Szürke hajnalok,
sápadt éjszakák,
édes csók ízét
?rzi még a szám:
lehet így, lehet úgy:
de az élet mezején,
nem látjuk egymást
te meg én.
Gyönyör? szép, kozmikus kék szemek:
meglehet még az, ami elveszett?
Tudtuk, hogy eljön az az óra,
mely a búcsút hozza szelíden,
de emberemlékezet óta
búcsúval nem ért véget még
a szerelem.
Téged nem lehet,
minket nem lehet,
?ket el lehet
felejteni, elejteni,
ám az élet mezején,
nem látjuk egymást
te meg én.
Ezért hát gyere,
ülj kedves mellém,
miel?tt még elmennél,
hogy még egyszer
a szemembe nézz!
No! Csak ne sírj,
ez nem méltó búcsúzás,
tanulj meg kedvesem
komédiázni,
hiszen ez így szokás.
Tanulj meg nevetni,
sírni, ha kell,
tanulj a rosszhoz is
jó képet vágni,
magaddal tör?dj csak,
mással sosem, haragaszthatatlan szív
hív magához, szív magához:ha felejthetetlen íz
körbe táncol, magához láncol.Unatkozhatnék is,
de most az álom
mája fátyol:
most szidhatatlan áll:
ne higgy a barátnak,
h? szeret?nek,
ne higgy az álmokban,
ne higgy soha!
Tanulj meg kedvesem
komédiázni,
mert minden, minden
csak komédia!
Ritorneró in dzsinokkjó da té:
ha lehet! Ha van id? még!
Gyönyör? szép, kozmikus
kék szemek.
Meglehet valahol az,
ami elveszett?
És a régi-régi dal:
jut még eszedbe
Kedvesem?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Kavyamitra Maróti György