Kukázó Béla éppen reggelizett.
Borzalmasan mocskos balkezében egy frissen kibányászott, félig rohadt narancsot szorongatott.
Magyar narancs volt. Még rajta fityegett a címke: Made In Kuka.
Jobbjában az elmaradhatatlan, tegnapelőtti újság, az ország legkedveltebb napilapja. Egy cikket próbált elolvasni a minap talált szemüvegével.
Hülye újságírója — dünnyögte papírzsebkendőt még sohasem látott orra alá, summázva az írást.
A bőséges és vitamindús reggeli után nem mosott fogat. Nem szorult rá, már nem voltak fogai.
Bélus elindult napi körútjára. Előtte húzott egyet, a zárjegyet életében sem látott vodkásüvegből, mely a bolhapiacon kapható legzamatosabb metilalkoholt tartalmazta. Béla azon az állásponton volt, hogy ő annyit ihat, amennyit csak akar, ő már nem fog elhülyülni.
A város legpatinásabb kukáit tudhatta a magáénak. Eleinte persze nem így volt, de évek szorgos munkájával, meg jobbegyeneseinek megrendítő erejével kivívta a tiszteletet.
Volt egy szép kis budai lakása, zöldövezeti, két kuka hall. Bélus imádta a tömegközlekedést. Gyakran utazott metrón. Saját kocsija volt. Más ugyanis nem fért be, Béla és a bűz kitöltötte a szerelvényt.
Béla úriember volt. Ha néhanap talált cukrászsüteményt, rögtön elvitte a barátnőjének. Szalmon Ella visítozva a gyönyörtől, meg a legurított négy-öt felestől, tömte magába a krémest. Ella kedvenc mondása: — Szalmonba nem vág a ménykű! Csak Béla. Ő rugdosta is, főleg, ha kijózanodott.
Bélát a város öltöztette. Öltözékében volt valami, a tetűn kívül. Valami egzotikus. Katonai bakancsához gyakran viselt Turbánt és Vörös Október zakót.
Lassanként azonban felküzdötte magát, vagy a többiek le, de már nem rítt ki a tömegből. Kezdett átlagember lenni. Egykori énjét fitogtatva, gyakran idézett klasszikusokat. Kedvence, Shakespeare Omlettje volt. Imádta a monológot. Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés. Neki ez már nem volt az.
Béla gyűlölte, ha apókának szólították. Harmincegy volt, de nem látszott többnek hatvannál.
Így teltek, múltak a napok, rendszerváltás ide, rendszerváltás oda. Beköszöntött a tél. Mínusz húsz fok volt árnyékban. Béla a kukának dőlve megfagyott.
Az Önkormányzat jégtömbbe fagyva temettette el, nem volt pénzük a kiolvasztására. Minden pénzüket elvitte ugyanis a Közalkalmazottak legeslegújabb bérkövetelése
Szerény sírjára egy szót véstek.
Kiolvadunk.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.10. @ 18:00 :: Schődl Gábor
