Gerevich egy tanmesével szemlélteti a közösségi életproblémák individuális megközelítését.
„ A folyóparton egy vidám társaság mulat önfeledten; esznek, isznak,beszélgetnek. Egyszer csak segélykiáltást hallanak a folyó fel?l. A folyóban valaki fuldoklik. A társaság egyetlen úszni tudó tagja beugrik a vízbe, és kimenti a fuldoklót. Ezután folytatják a pikniket. De újra hangokat hallanak a folyóból. Az újabb fuldoklót is kimenti az úszni tudó férfi. Aztán egyre több kiáltás hallatszik a folyóból. A társaság egyetlen úszni tudó tagja szinte állandóan a vízben van, sorra menti ki a fuldoklókat. Amikor éppen megpihen egy pillanatra a folyóparton, odalép hozzá az egyik barátja és a következ?ket mondja neki: fantasztikus dolgokat m?velsz itt a folyóban. De nem lenne hatékonyabb azon gondolkoznunk, hogy miért estek bele ezek az emberek a vízbe?”
– Rappaport –
Az individuális megközelítés korlátai
Jó ideig problémát okoztak a segít? intézmények azon hiányosságai, mint a helytelen szinten és formában történ? problémamegoldás, és a szakemberhiány. Mind a klasszikus orvostudomány, pszichopatológia és a freudi pszichoanalízis, az ember személyiségében keresték azokat az egyént és környezetüket egyaránt kínzó zavarokat, amelyek felel?sségre vonhatóak a rendellenességekért. A szenvedést leger?sebben átél? páciens megváltoztatásának a módjai jelentették tehát a megoldáshoz vezet? utat. A gyógyszeres kezelést?l a pszichoterápiáig minden módszer ezt a gondolatmenetet követve építette fel segítségnyújtó programjait. Az intézmények tehát erre a logikára alapulva m?ködtek. Kés?bb azonban bebizonyosodott, hogy a közvetlen emberi segítségnyújtás nem minden esetben el?nyös. Szembesülniük kellett tehát a tünetek meghatározását illet? szubjektív megítéléseknek a hátrányaival.
A segítségért folyamodó hozzátartozó elmondásai sokszor teljesen ellentétesek voltak a beteg által közöltekkel, és általában nem támasztották alá a kapott információkat a klinikai megfigyelések sem. A beavatkozások min?ségbeli különbségei a társadalmi rétegz?dések szerint oszlottak meg. Az id? és költségigényesebb egyéni beavatkozások jórészt csak a társadalom igen sz?k csoportját érintették. A lakosság joggal érezte magát hátrányos helyzetben, és ennek megfelel?en veszített is a humán segít? intézményekkel szembeni bizalmából, s?t ezen intézményekkel szembeni ellenállásuk egyre n?tt. Sok esetben a hosszan tartó klinikai kezeléseket követ?en olyan rendellenességek ütötték fel a fejüket, amelyek nem a páciens betegségéb?l fakadóan, hanem az intézményt?l való függ?ségi állapot kialakulása végett jelentkeztek. ( Hoszpitalizáció) A problémák tehát a társadalmi rétegz?dések által megosztott kezelési formákban n?tték ki magukat, így az alsóbb rétegek, a szegényebbek, ha egyáltalán eljutottak a kezelésig, a lehet? legrosszabb kezelési formákban részesültek, mint például elektrosokk.
Az individuumon túlmutató tapasztalatok
Amerikában a század- eleji mentálhigiénés mozgalom elindítása Clifford Beers nevéhez f?z?dik, aki könyvet írt betegségér?l és gyógyulásáról, ezáltal példát statuálva mások számára is. Mozgalmát, példáját sokan követték.
1935-ben három alapító tagnak köszönhet?en megalakult a Névtelen Alkoholisták önsegít? csoportja, akik szintén abból a célból jöttek létre, hogy saját, személyes élettapasztalataikat kicserélve más alkoholbetegeken is segíteni képes programokat dolgozzanak ki. Elveiket és tradícióikat következesen képvisel?, összetartó csapatuk a világ minden táján megtalálható.
Másik bevált módszer az Istenhiten, a munkán és a közösségi élet elvein alapuló gyógymód, amely egyike lett a leghatékonyabb kezelési módszereknek. Ez utóbbi kezdeményezés Erik Edin és Lévy Petrus neveihez f?z?dik.
Ezek az esetek is jól szemléltetik azt, hogy a mentálhigiénés problémákból felgyógyult személyek hatékony segít?kké válhatnak a hasonló problémákkal küszköd?k számára. Kés?bb ez a felismerés az empátia fogalmában, valamint a pszichoterápia bizonyos elméleteiben is elfoglalja helyét.
A szemléletváltást el?készít? kutatások eredményei
A humán életprobléma nincs az individuum börtönébe zárva. Ezt a tényt igazolta Buchmuellerék csoportpszichoterápiás kutatása is, amely módszer viselkedészavaros tanulók anyáival került levezetésre. A kezelés az anyák felel?sségérzetére és önbizalmára fókuszálódott. Minél inkább megszerezték bizonyosságukat nevelési módszereik hatékonyságában, annál inkább csökkent a gyermekek szorongása és azoknak viselkedési megnyilvánulásai. Ez is azt bizonyítja, hogy a viselkedési zavaroknak nagyon sokszor nem csak részese, de okozója is a közvetlen környezet. Indirekt kezelési módszernek nevezik tehát azt a fajta gyógymódot, amely anélkül jár sikerrel, hogy érintkezett volna a pedagógusoknak gondot okozó diákokkal, mert helyettük inkább közvetlen környezetükbe (ez-esetben az édesanyák) avatkoztak bele a terapeuták. Ezt a módszert szül?csoport terápiának hívják, és sikeresen alkalmazzák például a kezelésre nem motivált narkománok esetében.
A kríziskoncepció teoretikusai, Lindemann és Caplan a tünetek helyett azoknak a lelki okozóira fordították a figyelmüket. Caplan szerint a krízis helyzetbe jutott ember hozzáférhet?vé válik a humán segítés számára. Krízishelyzetnek nevezzük azt az id?szakot, amikor az els?dleges megel?zés elérheti az egyént, és ez-által lehetségessé válik a kés?bbi, betegségbe torkolló kimenetelek elkerülése.
A Pygmalion jelenség: Önmagát beteljesít? jóslat. ( Merton) Ezt figyelték meg abban az esetben, amikor a pedagógusokat egy nem valós ténnyel szembesítették, miszerint egyik- másik tanuló kimagasló intelligencia tesztet írt. Ezek a tanulók jobban fejl?dtek, annak ellenére, hogy az állítás nem is volt valós velük kapcsolatban, de a tanárok rájuk irányuló figyelme ezt a téves információt önmagát beteljesít? jóslattá realizálta. Az önmagát beteljesít? jóslat tehát a helyzet téves értelmezéséb?l fakad. Ez a tévedés egy új viselkedés elvetett magja, és ez az új viselkedés igazzá teszi az eredetileg téves elképzelést. Ennek az elgondolásnak a jelent?ségét családterápiás tapasztalatok er?sítették. Stierlin szerint ugyanis a gyermek, akib?l kés?bb alkoholista vagy narkomán lesz, „ titkos küldetést” kap a szüleit?l, amelyek ritkán fogalmazódnak meg verbálisan, mégis rányomják bélyegüket a gyermek mentális fejl?désére. Például az a gyermek, akit az anyja nagyon meg akar védelmezni valamit?l, ( például az apja alkoholizmusának folytatásától) el?bb- utóbb beleesik abba a kelepcébe, amelyt?l védelmezni akarták, mert az int?, figyelmeztet?, sokszor durván szigorú viselkedésben, amelyet az anya gyakorol irányába, egyfajta elkerülhetetlenség ágyazza be magát a gyermek tudatában, akib?l ez a hatás pontosan az anya törekvéseinek ellenkez?jét fogja kiváltani.
A csoportszint? megközelítés
A csoportszemlélet azt vallja, hogy a csoport egyik tagjánál fellép? rendellenesség az egész csoport m?ködési zavarának az egyik megnyilvánulása. A zavar leggyakrabban a csoport és a külvilág viszonyában, a tagok egymáshoz f?z?d? kapcsolatában keresend?, és nem az egyénben egyedül. Ez a szemlélet tehát megköveteli, hogy a beavatkozás ne csupán az egyénre, hanem az egész csoportra kiterjeszkedjen. Az els?számú mentálhigiénés csoport a család. A családon belüli szerepstruktúrákba való bevonódás a családból való kirekesztettséget vagy annak az ellenkez?jét tükrözi. Álkölcsönösségnek nevezik azt a szindrómát, amikor a családtagok görcsösen ragaszkodnak ahhoz az illúzióhoz, hogy jó kapcsolatban vannak egymással, miközben belülr?l feszíti ?ket az egymás iránti visszafojtott indulatok és a sérelmek túlsúlya. Ezeket a megfigyeléseket Wynne és munkatársai jegyezték le skizofrének családjaiban. A család szupportív hálóként borítja be tagjait, megsz?ri a világból beáramló stresszhatásokat, betegségek kialakításában, betegségekt?l való megóvásban egyaránt részt vesz. Bion szerint kétféle csoport létezik. Egyik a mítoszokon alapuló csoport, másik pedig a munkacsoport. A londoni Tavistock- modell is erre az elméletre épít. A mítoszokon alapuló csoport tetteit, szándékait kimondatlan mítoszok határozzák meg. A munkacsoport ennek ellentéte, amely konkrét feladat köré szervez?dött, és tudatosan törekszik ennek a feladatnak a megoldására. A jó csoport az, amelyik képes a tudattalan folyamatait a feladat érdekében ösztönösen, vagy tudatosan kezelni.
A probléma szempontjából homogén csoportok kialakulása volt jellemz? Buchmuellerék kísérletére is. Ezt követte a caplani konzultációs csoport modell. Az eddigi csoport intervenciós modellekt?l teljesen eltér? azonban az encounter csoport, ahol is a találkozások élményében felszabaduló er?kön van a hangsúly. A Bion-féle tanulmányi csoport a csoportintervenciók egyik legfejlettebb formája. Természetes környezet helyett egy többhetes bentlakásos konferencia keretei közt zajlik. Ezzel már át is hajlik a téma a szervezeti intervenciók területére.
Szervezeti intervenciók
A Watzlavick- féle csoportváltozási modellelmélet a szervezeti intervenciók legjelent?sebb elméleti el?futára volt, amely egyben a Palo Alto-i kommunikációelméleti iskola csoportelméletének felfogása is. Watzlavickék szerint a csoport megváltoztatását nem belülr?l kell kezdeményezni, hanem a csoportnak a többi csoporttal való viszonyát kell megváltoztatni. Erre a megállapításra már Sherif is eljutott a fölérendelt cél fogalmának bevezetésével. Két olyan csoport viszonyát, amelyek versengtek egymással, úgy sikerült rendezni, hogy olyan célt t?ztek ki mindkét csoport számára, aminek eléréséhez egyiknek szüksége volt a másik segítségére, és fordítva, tehát egymásra lettek utalva a cél elérésének érdekében. Ennek fényében vezették be az els?fokú és másodfokú változás fogalmát is. Az els? fokú változás eredményeképpen az egyén csoporthoz való viszonya változik meg, a másodfokú változás pedig a csoportok közötti viszony, azaz a csoportok kapcsolatát szabályzó normák változnak meg. A Tavistock- féle „él? módszertan” a másodfokú változásra fekteti a hangsúlyt. Leképezi, modellálja átmeneti, id?legesen felépített majd lerombolt interperszonális er?tereiben a szervezeti egységeket, amelyek a hétköznapi élet szervezeteinek felelnek meg ezekben a modellálásokban.
A szervezeti intervenciók másik fajtája a Caplan- féle konzultációs modell szervezeti szint? változata. A szervezeti változásoknak két f? algoritmusa a következ?: Az egyik esetben a szervezet egyik alrendszerében indul meg a változás, a másik esetben pedig a szervezet egészében.
A közösségi mentálhigiéné szemlélete
A közösségfelfogásnak az a fajtája amellyel a mentálhigiéné operál, egy ökológiai rendszer lakosságát, csoportjait, szervezeteit és intézményeit foglalja magában. A közösséget szupportív segít? hálók ölelik körbe. Ez gátolja meg a közösségben résztvev? egyéneket abban, hogy alkoholistává, narkománná, neurotikussá vagy öngyilkossá váljanak. A természetes szociális hálókat a család, a barátok, a szomszédok alkotják, akikkel szinte napi érintkezésben élünk. A terv szerint m?köd?, meghatározott feladatokat végz? támogató hálóknak is két fajtája van. Az egyik a laikusok által képviselt háló, mint például az önsegít? csoportok, a másik pedig a szakemberek irányítása alatt álló mentálhigiénés szervezetek hálója. A közösségi mentálhigiéné fejl?désében egyre inkább el?térbe kerül? laikus, természetes támogató hálók és a szakmai csoportok közötti összhangban nagyon fontos szerepet tölt be az egyenrangúság, az eltér? megközelítések kölcsönös elfogadása, és az együttm?ködés céljának pontos meghatározása. Az interdiszciplináris csoportmunka résztvev?i lehetnek jogászok, orvosok, pszichológusok, szociális gondozók és pedagógusok.
Az általuk nyújtott szolgáltatások többnyire „terepen” , iskolákban, kocsmákban, közösségi házakban, utcákon zajlanak. A lakossági kezdeményezések segítése nagy hangsúlyt kap a feladatok között. A beavatkozásokhoz szükséges anyagi feltételek jórészét a helyi kormányzati szervek biztosítják. A nyugati kultúra tapasztalatai nélkül nem tudtuk volna még csak csökkenteni sem a problémák szaporodásának tempóját, a kérdés az maradt csupán annyi maradt ezt illet?leg, hogy mennyire érvényesíthet?ek a nyugati tapasztalatok Magyarországra.
Elméletben és gyakorlatban egyaránt sok az átgondolandó, megvizsgálandó kérdés. Bizonyos fogalmak tisztázására van szükség, amely történeti régiónként mást –mást fedhet. A totális szervezet goffmani fogalmánk használata is megkérd?jelezhet?.
Molnár Zsolt
2009-01-19
Budapest
Forrás:
Gerevich József: Közösségi mentálhigiéné
második kiadás:Animula Kiadó (1997)
___________________________
Kedves Zsolt!
Gondosan összeválogatott tanulmányodat a Naplódba javasoljuk, kérlek, oda töltsd fel.
Köszönjük.
A szerkeszt?ség nevében: Aranka
Legutóbbi módosítás: 2009.08.10. @ 18:49 :: Molnár Zsolt
