25.
Olvasás közben elt?n?dve teszem le Gémes Eszter könyvét, a Mindig magam-ot.
Ha több szerencséje van, ha kedvez?bbek a viszonyok, Bander Ilona lehetne községünk – Újszilvás – Gémes Esztere. Ilonka nénit régt?l ismerem, els? kötetem megjelenése után szívesen megosztotta velem apámmal kapcsolatos emlékeit: jól jött nemrég önéletrajzom írásakor.
Ilonka néni maga is írt, ír. Gyakran és szenvedéllyel. Szerepelt az Emlékez? falu cím? kiadványban, hét, újszilvási emberekr?l szóló epizóddal. Büszke volt a több száz pályázó közül nyert második díjára. Erkölcstelen cím? regényével – mintegy 200 oldalas m?, lényegében életrajz -, a régi jegesi-györgyei (ma: szilvási) emberek, viszonyok és körülmények rajzát adja. 1975-ben, miután els? lett e m?vével, azzal kecsegtették, megjelentetik. Fél?, hogy a rossz álmoknak lesz igazuk, mert Ilonka néninek csak egy hiányos másolata van. Másik könyvét is volt szerencsém olvasni, a Molnár Örzse átká-t. Ezeken felül persze még számos, rövidebb dolgozata látott napvilágot. Publikált a Pest Megyei Hírlapba, a Szabad Földbe, az Újszilvási Krónikásba. Szeret verseket írni. Mivel máshol nem igen rajonganak manapság a pegazusm?vekért, saját költségén nyomtatja ki az Alterra-kiadó kiadványaiban. Az Emlékversek 1997-es gy?jteményében két rövid versével szerepel. Örömmel mutatta meg nekem, dedikálva adott egy példányt, s elmondta: 9 200 Ft-ba került a két vers leközöltetése, nyugdíjából – az akkoriból, mert folyton emelgetik -, bizony alig maradt 3 000 Ft-ja a megélhetésre, egy hónapra. És még nekem mondja valaki, hogy nem elég áldozatkészek a költ?k…
Vajon a kulturálisan is elmaradott Tápió mentén hányan lehetnek a Bander Ilonák??
26.
Mostanában sok szó esik, legalábbis a Tápió mentén a lósz?rékszer-készít? m?vészetr?l.
Ami engem zavar: e m?vészeti ág elindítóját, éleszt?jét: Bodrogi Sándort sokan nagykátai születés?nek tartják, holott a tizenegy éve elhunyt mester a mai Újszilváson született 1912-ben. Ahogy ? mesélte: „Bölcs?m egy leped? nagyságú homokdomb alján ringatták a kicsi, nádfedeles házikóban. Ezt a szélhordta homokterületet úgy hívták: Jeges.”
Születése helyén nagy volt a szegénység, a Bander-családnak mégis b?ven jött a gyermekáldásból, Sándor bácsiék nyolcan voltak testvérek: hét fiú s egy lány.
Az ismert és népszer? Sanyi bácsi villanyszerel?ként kereste kenyerét. Már érett fejjel, 59 évesen élesztette újjá a népi díszít?m?vészetnek ezt az ?si, már-már feledésbe merült ágát. 1975-t?l állította ki míves ékszereit, s az ország különböz? tájain oktatta a lósz?rékszer-készítés fortélyait az érdekl?d?knek. De mestere volt a fa- és rímfaragásnak is.
1977-ben kapta meg a Népm?vészet Mestere címet.
Ha élne, büszkén nyugtázná: méltó utódai vannak, az általa csipkerózsika álmából felébresztett ?si mesterséget méltó kezek folytatják.
27.
A szálak a XIX. század közepére vezetnek: „Tábornokok és törzstisztek a magyar szabadságharcban”. Lapozok a könyvben.
Gergely János honvéd alezredes, 1849. VII. hó 6-tól a kecskeméti újtelep parancsnoka…
Rákóczy János honvéd ?rnagy, 1849. júniusától Kecskemét kormány – és népfelkelési biztosa…
A két tisztnek szolgálatilag ismernie kellett egymást, így nem véletlen, hogy miután Rákóczy János, Tápiószele szülötte, eladta a mai Újszilváson elterül? földbirtokát, Gergely János az els?k között, 1870-ben települt – ha nem is a Rákóczy-birtokra – a mai Újszilvásra.
Rákóczy János irodalomtörténetileg is historikus személy. A forradalmi id?kben Kossuth titkára volt. Az önkényuralom halálra ítélte. Az Ember tragédiájának írója, Madách Imre rejtegette parócai birtokának erdészházában. A költ? intése ellenére Rákóczy gyakran mutatkozott a nép el?tt, így nem csoda, hogy feljelentették. Rákóczy megszökött, de Madáchot a rejtegetésért letartóztatták, Pozsonyban majd Pesten raboskodott.
*
Gergely József és ?sei mindig olyan emberek voltak, akik szerettek az események közelében lenni. 1997. nyarán riportfélét készítve beszélgettem Józsi bácsival, akkor kértem, írja meg a falu históriáját, család- és élettörténetét, mert nem érdektelen! Józsi bácsi életéb?l csak egy-két epizódot említek. Fiatalon részt vett a 40-es évek végén Újszilvás önálló községgé szervezésében, az 1956-os forradalom alatt Abony katonai parancsnoka. Mint a múlt évben megjelent millenniumi kiadványból megtudhattuk, s a napokban, futólagos találkozásunkkor jelezte felém, sorokat ró sor alá, készül emlékirataival.
Május 25-én betölti 76. évét. Kívánunk neki er?t, egészséget, hosszú életet.
28.
Sokan tudhatnak a kissé tékozlóan hosszú nev? Tápiószecs?i Irodalmi Baráti Kör Egyesületr?l.
Hallottam, olvastam róluk, hol irodalmi pályázatok, hol egy-egy közszereplés kapcsán, de hát ez kevés. Régiós Lapunk közelmúltban megboldogult f?szerkeszt?je hívta fel rájuk igazán a figyelmemet. Mivel az Egyesület nyitott (e lap hasábjain felhívásuk is jelent meg), nem volt nehéz dolgom. Kérésemre az Egyesület alelnöke: Semperger Nikolett elküldte a Baráti Kör rövid történetét.
Az Egyesület 2004-ben kezdte meg m?ködését, 18 f?vel. A tápiószecs?i Damjanich János M?vel?dési Házban évente megrendezett „Anyám, anyám, édesanyám” cím? Vers- és prózaíró pályázat eredményhirdetésekor találkoztak a kés?bbi tagok. El?bb baráti kört alakítottak, kés?bb, hogy m?ködésüket hivatalossá, komolyabbá tegyék, Irodalmi Egyesületet alapítottak.
Ezután az Egyesület felkereste a környez? települések M?vel?dési Házait, Önkormányzatait, iskoláit, annak érdekében, hogy bemutatkozási lehet?séget kapjon. Pozitív hozzáállással fogadták ?ket, így az Egyesület rövid id?n belül népszer?vé vált. Számos rendezvényen fellépési lehet?séget kaptak és kapnak.
Legfiatalabb tagjuk 19 a legid?sebb 87 éves. Az Egyesület célja az irodalom m?velése és régi fényének visszahozása. Szívén viseli a fiatal tehetségek gondozását, lehet?séget nyit az irodalom barátainak kibontakozásához. Jó kapcsolatot tart iskolákkal, óvodákkal. Nemzeti ünnepeken elhelyezi a megemlékezés koszorúját a nagykátai, tápiószecs?i emlékm?veken. Író-olvasó találkozókat szervez, a Kultúra- és a Költészet napján megemlékezést tart, Tápiószecs?n önálló estékkel. Nem feledkezik meg a régi írókról, költ?kr?l, minden rendezvényen az ? m?veikb?l is felolvasásra kerül néhány míves alkotás.
Két éve állandó irodalmi m?soruk van a budapesti Rádió17-nél, „Szivárvány” címmel. A m?sor nagyszámú hallgatóságnak örvend.
2005-ben jelent meg bemutatkozó közös munkájuk, „A lélek hullámhosszán” cím?, verseket, meséket, novellákat tartalmazó antológia. Ebben az évben szeretnék megjelentetni újabb kiadványukat. Több Egyesületi tagnak jelent meg önálló kötete, állandó szerepl?k különféle rendezvényeken. Nóta- és zenés esteken vesznek részt. Tagjai között egy széphangú lány gyönyör? dalokkal szokta szórakoztatni a mindig hálás közönséget. Elnökük dalszövegeket is ír, számos ilyen alkotását megzenésítették, tévében, rádióban, rendezvényeken éneklik.
Az Egyesület folyamatosan keresi az új tagokat, minden alkotót, alkotni vágyót szívesen látnak körükben. Szlogenjük: „Aki az irodalmat szereti, rossz ember nem lehet.”
Köszönettel fogadják a legkisebb támogatást is, hogy fenn tudjon maradni a Kör, s tovább folytathassa a célt, amit maga elé t?zött. Minden ember, aki egy kicsit szereti az irodalmat, megérti ennek fontosságát.
Személyes beszélgetések során többször szóba került: az Egyesületb?l, a nyitottság, a bels? összetartás megkérd?jelezhetetlen értékén túl, létrejöhetne egy er?sebb, számottev?bb, a Tápió menti régiót magába foglaló érdekvédelmet is ellátó szövetség. Kezdetben, félévente-évente antológiát, esetleg folyóiratot adnának ki. Ehhez azonban – a jól ismert anyagi helyzet javíthatatlanságán túl -, er?s hatású vezéregyéniség szükségeltetne a Körnek, aki húzza-fogja a csoportosulást, lelket ad, irányt mutat.) A tollforgató tagok nagyobb önszigora elengedhetetlen a kor követelményeinek megfelel? színvonalú alkotások érdekében. E táj embereinek életét, gondolkodását irodalommá emel?, egyetemes érvény? mondanivaló szükséges momentum, ha meg akarják állni helyüket az ország sokfelé m?köd? íróm?helyeinek versengésében. Egyetlen antológiájuk erre nem sok bíztatót ígér.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:13 :: Adminguru
