Esztergomban pedig menjünk föl a Várhegyre, és lépjünk be a Bazilikába!
Mivel a nyugati és keleti kapu szinte mindig zárva van, lépjünk be a nyitott délkeleti bejáraton, de ezúttal haladjunk szépen a keleti apszis felé (ó, be szörny?: most nem térünk be ez ékszerdobozszépség? Bakócz-kápolnába), és álljunk meg a f?oltár képe el?tt.
A szép és monumentális Templomhoz méltán illik Michelangelo Grigoletti 14X7 méteres, egyetlen vászonra festett oltárképe, mely ily nemben a világon a legnagyobb.
Való, igaz, ez a világ legnagyobb egyetlen vászonra festett oltárképe.
Gondos velencei szöv?székeken gondos kezek készítették azt a vásznat, és ott, szép Velence városában festette meg Grigoletti ezt a csodálatos Assuntát.
Persze, ha valaki eljut Velencébe, ott is a Santa Maria Gloriosa dei Frari székesegyházba, és megáll az oltárkép el?tt, akkor rádöbbenhet, hogy Grigoletti Tiziano Vecellio oltárképét másolta a mi szép Bazilikánkba, úgy háromszáz évvel az eredeti keletkezése után.
Gyönyör?nek mondanám szívb?l mindkét festményt!
Viszont szeretnék ma azon eltöprengeni, hogy mir?l szól e két csoda?
Assunzione a zengzetes olasz nyelven annyit tesz: felemeltetés, trónra lépés; Assunta pedig pontos és lélegzetes fordításban Mária, a Sz?z Mennybevitelét jelenti.
Mármost augusztus idusán e nap ünnepét üljük.
Sokfelé Európában, egyike ez a legszebb ünnepeknek, és különbféle elnevezései vannak.
Sógoréknál – vagyis Ausztriában – Mariä Himmelfahrt a név, Itáliában Ferragostonak hívják, Hispániában meg Asunciónnak.
Tény, hogy a Sz?z Máriát tisztel? ünnepeink közül a legbens?bb és legmagasztosabb ünnep, amikor Mária megdics?ülését ünnepeljük, – meghajolva el?tte, mert ? az az asszony, aki “áldott az asszonyok között”, aki testben és lélekben felvétetett a mennyei dics?ségbe.
„Földünknek égbe szállt csodája
dics? kegyes Nagyasszonyunk,
neved szívünk ezerszer áldja,
ha vigadunk, ha zokogunk.
Te vagy akit nem ér a vád,
Te vagy kit minden ember áld;
Te vagy a jó, a szent, a szép,
örökre fényes példakép.”
Goethe, a német költ?fejedelem azt mondta egyszer: “Minden embernek naponta meg kellene nézni egy m?vészi szobrot vagy képet és el kellene olvasni egy szép költeményt, hogy ízlése tisztuljon, vágyai és gondolatai nemesebbek legyenek.”
Olvassuk tehát együtt Mária szép történetét, és az ? assuntáját, különös tekintettel a mai napra!
A forrásokból nem sokat tudunk meg Mária származásáról, szülei nevét a Szentírás nem említi. A Joachim és Anna nevek a 2. századi Jakab ?sevangéliumban t?ntek föl el?ször. Mikor a liturgiában tiszteljük ?ket, f?leg neveik szimbolikus jelentését kell néznünk: Joachim = Isten megvigasztal; Anna = kegyelemmel áldott.
Mária gyermekkoráról sem hagytak ránk az evangéliumok semmit sem. Amit az apokrifek Máriáról elmesélnek, az a jámbor fantázia szüleményei.
Az apokrifek jámborsága azt tartja, hogy Máriát három éves korában elvitték a templomba, és átadták, hogy ott neveljék.
A képz?m?vészet kedvelt témája e pillanat, mely persze sosem lehetett, amint Mária fölsiet a templom lépcs?in, és fenn a f?pap várja. A legszebbiket szintén Tiziano hagyta ránk.
Fiatal korába még egy kép illik bele, a zsinagóga látogatásán kívül: Mária a forrásnál. A forrás volt a faluban az a hely volt, ahol a hasonló korú lányokkal és fiatal asszonyokkal találkozhatott.
Aztán l?n, hogy Máriát eljegyezte József, aztán kés?bb feleségül is vette.
Az ám, de „a hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istent?l Galileának városába, a melynek neve Názáret, egy sz?zhöz, a ki a Dávid házából való József nev? férfiúnak volt eljegyezve. A sz?znek neve pedig Mária.
És bemenvén az angyal ? hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Az pedig látván, megdöbbene az ? beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ? nevét JÉZUSNAK.
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ? atyjának, királyi székét.”
„Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.”
„Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.”
Úgy látszik, Mária senkinek soha nem beszélt arról, hogyan történt az, amit az evangélista így írt le.
És megszületett – mint tudjuk – a Megváltó.
Ett?l fogva Mária életének egyéb fejezeteit csak nagyon vázlatosan ismerjük, még vázlatosabban, mint eddig megismerhettük.
Látjuk ?t még néhányszor a különféle Evangéliumokban, Írásból valókban épp úgy, mint apokrífekben, de vázlatosan csak, nagyon vázlatosan.
De ismerjük Mária történetének végezetét, halálát vagy mennybemenetelét?
Nem, valójában ezt is csak jóval kés?bbi legendákból ismerjük, de ugyan már, ugyan!
Hogyan lehetett volna máshogyan?
Csak nem halhatott meg úgy, mint közönséges mások?
Jézusnak, a Krisztusnak anyja?
Ugyan már!
Leonardo da Vinci: Sziklás Madonna
Mennybevitelének napja a mai nap.
„Akkor Mária így szólt az angyalhoz: ,,Kérlek téged, jöjjön el hozzám most az Úr Jézusnak minden apostola!
Mire az angyal ezt válaszolta neki: ,,Íme, Uramnak, Jézus Krisztusnak erejéb?l minden apostol eljön ide tehozzád.”
„Valóban méltó és igazságos, ill? és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk Néked, szentséges Úr, mindenható Atyánk, örök Isten: mert a Boldogságos Sz?z Máriát ma testest?l fölvetted a mennybe. Ezzel ? lett az Egyház megdics?ülésének kezdete és példaképe, zarándok népednek pedig vigasztalása és reménye. Méltán kímélted meg ?t a sír enyészetét?l, hiszen szepl?telen szüzességében ? hozta világra emberré lett Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Fölségedet általa dics?ítik az Angyalok imádják az uralkodó Szellemek, félik a Hatalmasságok; boldog ujjongással Téged ünnepelnek az összes égi Szellemek és a boldog Szeráfok. Fogadd el, kérünk, az övékkel együtt a mi szavunkat is, mid?n alázatos dics?ítéssel énekeljük: Szent vagy, szent vagy, szent vagy…
Kavyamitra Maróti György írása
Felvitetett mennyországba
Tihanyi-kódex
Érvén az apostolok az Josafátnak völgyére, találának ott egy koporsót, Urunk Krisztusnak koporsójához hasonlatost, melybe Asszonyunknak testét nagy tisztösséggel helhözteték, holott Úrnak parancsolatja szerént harmad napig isteni dicséretbe megmaradának. Íme kedég harmad napra az koporsót nagy fényös köd környülvevé és angyali énöklésök hallattatának és édös illat érözteték. És íme Urunk Jézus leszállván angyaloknak sokságával, az apostoloknak köszöne, mondván: Békesség tinéktök! Kik térdökre esvén felelének: Dics?ség néköd, Uram, ki csak tétesz nagy csodákat. Mondá esmét nékik Urunk: Mi láttatik tinéktök, hogy minem? tisztösségöt tegyek esmét az én szent Anyámnak? Kinek ?k felelének: Uram, igaznak láttatik te szolgáidnak, hogy miképpen te az halált meggy?zvén országlasz örökre, ezönképpen Anyádnak szent testét feltámasztván mennyországba helhöztessed az te jobbodra. Íme kedég legottan Asszonyunknak lelke jelön láttaték lenni, tehát Urunk szóla, mondván: Kelj fel, jövel, én szeret?m, dics?ségnek hajloka, életnek édene, szép vagy, én jegyösöm, és szepl? nincsen tebenned, miképpen azért bínt nem vallál, ezönképpen rothadatosságot sem vall az te testöd. És íme legottan Asszonyunknak lelke járula szent testéhöz, és az koporsóból kijöve megdics?ült testbe. Az apostolok azért felnyitván az koporsót, iresön találták, csak találák benne az gyászruhát és az gyócsot, kibe Asszonyunknak testét takarták vala. Azért az apostolok megapolgatván az koporsót és Urat dicsérvén, térének Jeruzsálembe, hirdetvén ezt, hogy Asszonyunk testbe és lélökbe felvétetött mennyországba.
1532
„A krónikus hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tudja be, hogy Jézus anyja magyar földön a „Boldogasszony” nevet kapta. A kutatók többsége megegyezik abban, hogy a velencei Gellért képviselte idegen egyház az ?svallásunk istenasszonya iránti hódolatot aknázta ki ezzel a gesztussal a keresztény eszmék gyorsabb elfogadtatása érdekében. Azt azonban, hogy els? királyunk ajánlotta volna országát az égi királyn? oltalmába, amint az a köztudatban él, nem tarthatjuk elfogadhatónak. István, aki a pápától kapott koronát, Szent Péter kegyelmébe ajánlotta Magyarországot. Amikor azonban a pápák erre való hivatkozással akarták érvényesíteni h?bérúri jogaikat István utódaival szemben, azok igazítottak valamelyest a tényeken. Úgy íratták újra az államalapító legendáit, mintha nem Péternek, hanem Máriának ajánlotta volna fel az országot. Az Árpád-korban mindenesetre Sz?z Mária lett a magyarok legf?bb oltalma, a koronázó templomok, f?papi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom az ? égisze alatt állottak.”
Jankovics Marcell: Jelképkalendárium
Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem szabad sütni, mert a t?z kitör a kemencéb?l. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.
A nap id?járása termésjósló is. Ha a „nagyasszony” fénylik, jó bortermés van kilátásban. A két asszony köze (augusztus 15- szeptember 8.) varázserej? id?szak. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szell?ztetni a hombárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A hiedelem szerint ez id?szakban ültetett tyúk összes tojását kikölti. A búzát is ekkor kell megszell?ztetni, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik.
Nagyboldogasszony az egyházi év legnagyobb Mária-ünnepe. A Nagyboldogasszony elnevezés kizárólag a magyar nyelvben, magyar szóhasználatban létezik, az egyház e napot hivatalosan Sz?z Mária mennybemeneteleként ünnepli. Az eseménynek már a középkorban igen nagy kultusza volt, részletei legendaszer? történetek formájában terjedtek szájról-szájra, és kiemelked? témát szolgáltattak az egyházi m?vészeteknek, a kódexirodalomnak, a vallásos népkönyveknek. A legendák terjesztésében jelent?s szerepet játszottak a búcsújárók, a búcsúvezet?k, akik az összegy?lt hívek el?tt nagy sikerrel adták el? Mária mennybemenetelének megható történetét. Szent István király az országot Sz?z Mária oltalmába ajánlotta.
Egyes vidékeken, az ünnep el?estéjén a hív? asszonyok a temet?ben gyülekeztek, egy frissen ásott üres sír körül, a dics?séges olvasót imádkozták, majd epikus énekben mesélték el Mária mennybemenetelének a történetét. A század elején az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás szokása. Az oltáron megáldott virágokat azután szentelményként ?rizték, és bajelhárításra használták. Az épül? ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, az elhunyt koporsójába helyezték, hogy szerencsét hozzon.
Az el?ttünk álló id?szakban van még egy lassan teljesen feledésbe merül?, ?si népünnepünk, melyet régen „Boldogasszony másnapjának” neveztek. Ez augusztus 16-a, tartalma a magyar ?störténetig vezethet? vissza.
Egyes történészeink szerint e napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost f?vezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerz?déssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerz?dés a magyar nép születésnapja volt.
A vérszerz?dés. Székely Bertalan m?ve, 1902 (Kecskemét, Városháza)
Pázmány Péter
Fohászkodás a hazáért
Oh áldott Sz?z! Oh Magyarországnak kegyes Asszonya! Tekints a mi sok fogyatkozásinkra: szánd meg a mi romlásinkat. Csaknem megholt, akit te szerettél; csaknem elfogyott a te országod, nemes Asszonyunk. Azért állj el? a te szent Fiadnál. Mondd azt néki: Fiam, az én országomban megfogyatkozott az igaz hit; nincs igazság; nincs isteni félelem; nincs aitatosság benne. Vízzé vált az ? bora; nagyrészb?l tévelygésre fordult igaz vallása; elpusztult szentegyháza; megromlott ereje; pogány rabságára adatott szabadsága. Elhiggyed, édes hazám, Magyarország, ha a Boldogasszony tanácsát követed, és magadat megeszmélvén, abban eljársz, amit az ? szent Fia parancsol, foganatja lészen a Sz?z könyörgésének.
1636
Forrás:
mtklub.hu
mek.niif.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
