Nyilvánvaló, hogy a csatolt szószedet-anyagot hosszan lehetne folytatni, de sem szószedet, sem szótár készítését nem látom föladatomnak, no meg képzettségemet is meghaladná a dolog nagysága, az pedig még ily csekély számú példa alapján is jól látható, hogy a szanszkrit, hindi és romani nyelvek hasonlósága igen nagyfokú.
Mármost ez nyilvánvaló indiai eredetre utal, ejteni kell tehát néhány szót az indiai nyelvek sokaságáról is.
Ma Indiában alapvet?en két nyelvcsalád honos, melynek persze szinte számlálhatatlanul sok nyelve van: az indogermán vagy indoárja többségükben észak-indiai és a szanszkrittal er?sen rokon nyelvek (a hindi, a pandzsábi, a kasmíri stb.) és a dravida nyelvcsalád, mely Dél-India jellemz? nyelvcsaládja (tamil, telugu, malajálam, kannada stb.)
Ez utóbbival nem kell foglalkoznunk, ugyanis a romani bizonyosan nem származhatott dravida nyelvekb?l.
India dravida ?slakosságát, mely egyébként külsejében is er?sen eltért a hódítóktól, északnyugat fel?l érkez? néptörzsek az árják, úgy nagyjából a Kr.e. 2. évezredben szorították ki éspedig déli irányban eredeti lakóhelyükr?l. Az indiaiak többségének emlékezete mai napig ?rzi ezt a réges-rég lezajlott eseményt.
(Saját fülemmel hallottam év?dni egy olyan házaspárt, ahol a n? tamil, tehát dravida, a férj pedig hindusztáni, tehát árja volt. Az ifjú feleség félig-meddig komolyan azt bizonygatta férjének, hogy hallgasson, hisz ? csak betolakodó Indiában, míg ? ?slakó.)
Hogy merr?l jöttek az indogermán csoportok, azt a szanszkrit nyelv tökéletesen meg?rizte. Az uttarah szó egyaránt jelenti azt, hogy dél és azt, hogy jobb, míg a púrvah szó jelentése észak és bal.
Mármost csakis annak eshet jobb kéz fel?l a déli irány, és balra az északi, aki huzamos ideig kelet felé vándorol.
Ma egyébként úgy gondoljuk, hogy valahol perzsa területen lehetett az ?shaza, ahonnan a népesség nyugat – észak-nyugat illetve kelet – dél-keleti irányba rajzott szét.
A nyugati nyelvcsaládból talán a görög, latin, germán stb. lett utóbb, míg a keletib?l az ind nyelvek sokasága. (szanszkrit, prákrit, hindi, maráthi, pandzsábi stb.).
Au ?si nyelv 42 hangot tartalmaz, melyb?l 8 a magán- és 34 a mássalhangzó. A mássalhangzók a képzés helye szerint gutturális, palatális, cerebrális, dentális és labiális hangok, mindegyikük lehet zöngés vagy zöngétlen.
Eddig semmi különös, ám az már igen, hogy mindegyikük lehet aspirált és nem aspirált. Mármost ha a romani jellegzetes hehezetes hangjaira gondolunk, az egyik eredetforrás már meg is van. (ka – kha, ga – gha, csa – csha stb.).
Jellegzetes a szanszkritban még a félhangok megléte, melyb?l szintén akad – ha nem is annyi – a romaniban.
További hasonlóság a nem kevés számú nazális hang. (nga, nya, na, ma)
Manapság az indoárja nyelvek leggyakoribb felosztása az alábbi:
dardikus, északnyugati, északi, középs?, közbüls?, keleti és déli csoport.
A legfelületesebb számlálással is e csoportokba közel húsz beszélt nyelv helyezhet? el. Mármost nagy kérdés, hogy minden további nélkül megállapítható-e, mely csoportból fejl?dött ki a romani?
Inkább bizonyos kizárásokat alkalmaznék. A nyelvészeti paleontológia eszköztárával elvileg rekonstruálhatnánk egy proto-romani nyelvet, de egyel?re csekély a tudásunk a modern indiai nyelvekr?l ahhoz, hogy ezt tudományos alapon megtehessük.
Mindenesetre jól körvonalazhatóan szokás kizárni tudományos körökben az északnyugati, a középs?, az északi, a dardikus csoportokat, mint ?snyelvet.
Tehát valószín?leg NEM tart rokonságot a romani a szingaléz, a maráthi, a szindhi, a lahnda, a pandzsábi, a kasmíri, a pahári, a gudzsaráti és a bengáli nyelvekkel. Legalábbis a ködös múlt homályába vesz? elváláskor nem. Kés?bb, talán a Kr.e. 3. században fonológiai és lexikális elemek beépültek a dardikus és az észak-nyugati csoportokból, de ez semmiképp sem az eredeti proto-romani.
Másfel?l vannak nézetek, melyek szerint a proto-cigány népcsoport már ekkor vagy ez el?tt (Kr.e. 327 – 326) táján iráni nyelvterületre vándorolt, de eredetileg Pándzsábban élt. Ami azt illeti ez az id?pont megmagyarázná az elvándorlás okát, ami szintén jelent?s fejtöréseket okozott.
Ugyanis ez id? tájra esik Nagy Sándor pándzsábi hódítása, ami kivethette fészkükb?l a cigányság els? hullámát.
*** *** ***
Innen kezdve némi írásos forrásanyaggal is számolhatunk: Perzsiában végre olyan feljegyzésekre bukkanunk, melyek nagy valószín?séggel a cigányságra vonatkoztathatóak. A zott és a zotti, valamint a luli perzsául ma is a cigány szót takarja, márpedig 400 és 1000 között nem egy olyan forrás van, mely e szavakat tartalmazza.
A zott egyébként pusztán a dzsát indiai törzs hindi nevének arab eltorzulása. A dzsát akkor is, ma is Pandzsábban él? népcsoport neve.
Igen ám, de Perzsiában a romák nyilvánvalóan betolakodóknak számítottak, ahhoz, hogy ott élhessenek, el kellett sajátítaniuk a nyelvet. A nyelvtanulás közvetlen következménye persze a nyelv szókincsének nagyarányú asszimilációját is jelentette, méghozzá nyilván a folyton változó paraszti dialektusban megjelen?két. Azaz a romaniba nem a tiszta irodalmi idiómák, hanem romlottabb, ám elevenebb népi dialektusok kifejezései kerültek be.
Jelenleg a romani három f? csoportra különíthet?: az európai, az örmény és az egyéb ázsiai csoportokra.
Sir Ralph Turner e három csoportnak adta a rom, lom és dom elnevezést. Alapjául a dómbah szanszkrit szó fonetikai változásai szolgáltak.
A dombah (és mai hindi megfelel?je a dom) nagyjából az alacsony kasztból származó vándor énekes jelentéssel bír. Egyébként a dom és a lom képezi alapját ma is a nem európai cigányok népneveinek: lomavren az örmény, domari pedig az egyéb ázsiai cigányokat jelöli.
Nos az európai romani és a lomavren azonos módon váltott hangalakot a zöngés aspiráták esetében, amennyiben zöngétlenné tette azokat, így:
bh – ph; dh – th; gh – kh; jh – c
Az ázsiai romaniban más volt a törvényszer? fejl?dés. Itt ugyanis a hehezet t?nt el, míg a zönge maradt, így:
bh – b; dh – d; gh – g; jh – j.
Így lett a “bháginí “(fivér) szanszkrit szóból a lomavrenben és az európaiban “phen”, míg a domariban “ben”.
A sort folytathatnánk vég nélkül.
A domarik, tehát a nem örmény ázsiai cigányok nyelve többek között a palesztinai nawar, a szíriai kurbat és a kis-ázsiai karacsi.
Mára ezek a nyelvek látványos romlásba hanyatlottak, amennyiben er?sen föltölt?dtek arab eredet? szókinccsel, egyes tudósok még a domari és az európai ág közös ?sének lehetetlenségét is megfogalmazták.
További jelent?s nyelvtörténeti változást a 7. század hozott az utóbb Európába érkez? romani nyelvben. A szinte megszámlálhatatlanul sok örmény jövevényszó önmagában is bizonyítja a cigányság arméniai tartózkodását, vagyis még ha nem lennének írott forrásaink, akkor is bizonyosak lehetnénk hosszabb-rövidebb ottani tartózkodásukban. Az olvasztókemence, az öszvér, a tök, a darab, a ló – mind, mind e vidéken került a romaniba. E szavak egyetlen egyike sem található meg a domari dialektusokban, vagyis Örményföldre már csupán az európai és a lomavren ág vonult tovább.
Újabban felmerült annak lehet?sége is (a bosa romani tanulmányozása kapcsán), hogy a lomavren csoport is itt vált le végleg az európairól. Ugyanis e nyelvben rengeteg örmény szó van, de ritkán azok, melyek az európai romaniban is megvannak. Ez ugyebár azt a lehet?séget veti föl, hogy a két csoport elválása még az örmény hatás teljes kibontakozása el?tt bekövetkezett.
Minden ezt követ? nyelvi hatás immár európai: f?ként görög, aztán a kirajzást követ?en bármely európai nyelv.
Vagyis a cigányság Indiát elhagyva más nyelvekkel találkozott, melyek er?sen befolyásolták az alapnyelvet: a romaniba perzsa, török szavak kerültek, utóbb számos görög. Ilyenek :
2. sz tábla (A tanulmány végén!)
– folytatódik –
Legutóbbi módosítás: 2009.08.15. @ 08:23 :: Kavyamitra Maróti György
