Férjem már több mint 11 éve itt hagyott – nem önként, és nem gonoszságból távozott…
…még ma is gyakran álmodok vele…
…még ma is gyakran álmodok vele…
…most gyermeknek álmodtam magam
ki még nyílt, der?s és gondtalan –
– ki nem érzi az évek sziklasúlyát
s papírra festi színes jöv?álmát…
…s mivel az álom száll, s id?tlen,
új kép jött: te vagy…itt…velem…
boldogság…élet…lebegés…szerelem –
– akkor, ott kértelek: gyere bújj el velem!
Hisz itt öröm van, repülés – nincs törés, halál!
Bújjunk el együtt – s akkor tán nem talál!
Nem kell a valóság! – ott mindenki halandó,
csak a szívbe zárt kép ami maradandó…
…ébredvén sikoltva villámult szívembe:
medd?n tapogatok emléked keresve –
– majd kegyetlen késkét döf?dött agyamba:
elillant…megint csak itt vagyok magamba’…
