Sánta Zsolt : Mintha fényt kérne…

Nyomtatás

Mintha fényt

kérne ajkad

gyönyör? csendben:

megbabonázol,

örök tavaszba

temetsz,

s szemed

azúrkék fényét

iszom, mint

ki örökkön szomjas,

lágy lepel tested

testemen:

könny? éteri

balzsam,

vihánc kedv,

szeszély és fény,

valami merül?

dallam szívemen,

a besz?r?d? fény

virágot simogat,

mint ráncos

tenyerem:

ragadd el lelkem

hullámokon át,

s ne add vissza,

ha kérem,

csak ha örök

fényben

fullad el hajónk

zajtalan,

csendesen…

2009. jún. 30.