Osonva érkezik,
egyszercsak itt terem –
– itt id?z reggelig,
megbúvik csendesen
a magány a szívemen…
Nem kérdi, vártam-e?
…nem kímél, eltemet,
eltakar csillagot
szikráztató eget,
s nem bánja: szenvedek…
Egyedül álmodom,
egyedül ébredek:
borzongva létezem…
A tudat: messze vagy
fájdítja lekemet!