Házassági évfordulónkra írtam – mely már 11 éve nem ünnep – a másik fél igazolt de fájó távolléte miatt…
fiatal volt, kedves,
figyelmes s az enyém
miénk volt az öröm
miénk volt a remény
sok sok éve történt,
fogadtuk – örökre,
csak azt nem gondoltuk:
íly rövid id?re…
szerettem, s szeretett,
értem mindent megtett,
talán éppen ezért
a végzetnek is kellett…
elhagyott itthagyott
ma is fáj az emlék
hiába szeretném
nem bújhat már mellém…
(…szertefoszlott, köddé
nem jön vissza többé…)
