Kék abszinttal itatott elektródák
tekerednek merev kezeim köré.
Ventillátor dübörög a háttérben,
amíg egy száj narancs-szavakat beszél.
Már nem tudom, mi a tinta, mi a sav –
macskák rohangálnak át az éteren,
testükb?l áll össze az új akarat,
mely pálcára csavarja lélegzetem.
Két lábam – két rángó, kék egérzsinór.
Zárlatos a szív, a száj, a vér, a szem.
Ez a világ is egy kilégzés csupán:
testemben tíz hamburger, és éhezem.
