(meghallgatom)
Tán fáj, ha szívem néha megpihen
és pólyája csupán lágy ölelés?
Csirája ez korbácsolt kéjnek, hiszem
és nem hamvát sirató feledés.
Ha érzelmek kútjánál töprengsz néha,
gémjét hagyd zuhanni a habokba;
csobbanjon száraz csebre, a léha
és vesszek el, ázottan karodban.
Mint sivatagnak izzó homokja
öleli oázis üde zöldjét,
így fonódok én is rád zokogva,
és hajlítom ívbe, nyírfa törzsét.
Számold csak zúgó éveim sorát,
míg föléd hajolva kortyolom éltem borát.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:13 :: Adminguru