/Radnóti Miklós emlékezete/
„Üvölt a csönd fülemben s felkiáltok”
néma kopár táj szétdarabolt világok
falak között élek homályos eszmék
ködös gondolatok lengedeznek felém
múltunk megtöretett szabadító álom
enyhet nem ad Ésaiás szörny? átkot
szórhatna ránk a drótok újra feszülnek
új urak nyakunkon népek megrendülnek
jaj er?ltetett menetben gyalogolnak
próféta szólt vége lesz a pogány kornak
elestél eltemettek ?rzöm szívemben
hangod hallom tiszta szavad zsong fülemben
lángoktól ölelt hazánkban sírogató
fiukért remeg? anyák vigasztaló
szavát alázatos imáját hallgatom
miként ?k te is abban hittél értelem
arany fénye világít bolyhos félelem
hanyattfeküdt házfal romján újjáépül
világunk hazánkban békében élhetünk
féligszítt cigarettád ízét érezzük
elaljasult korokra így emlékezünk
gyökér voltál férgek közt éltél hófehér
álmod váljon végre valóra hit remény
szeretet költözzön rideg otthonunkba
Legutóbbi módosítás: 2009.08.23. @ 06:24 :: Kühne Katalin