Amire emlékezem
Tudom, lehet, hogy megcsalsz, akár már holnap…
De mert ma nekem adod magad egészen,
megbocsátom, talán érthet?-
e régi b?nt,
nem te vagy az els? vétkez?!…
Rád várakozva,
te legszebb lány valamennyi közt emlékeimben,
illatos füstöl?t égetek háromágú csillogó ezüstben,
ágyad szegf?vel hintettem tele
s pipaccsal-
vérvörös minden virág ma-
feny?illatot, balzsamot lehel a csipkés, tiszta párna,
aztán a falisz?nyegbe bújva, mint vázában mirtusz
három zöldell? citromágacska vár,
s egy szál száradt Eukaliptusz.
De íme,
elütötte az éjfélt…
Varázsid?nek hitték-a múltba’
szerelemükkel mikor a szeret?k mérget, s gyönyört szívnak magukba…
Hát jöjj,
jöjj, bontsd ki elefántcsontfés?vel hajad,
hatolj belém az Ámítás tekintetével,
tüzel Igazság ajakad
és mond nekem:
N?id közt hány volt szerencsés, kivel így lehettél,
belehaltak-e, és mennyi
rossz n?, akit bár szeretnél, nem tudsz elfeledni?…
Tudom, lehet, hogy megcsalsz, akár már holnap…
De mert ma nekem adod magad egészen,
megbocsátom, talán érthet?-
e régi b?nt,
nem te vagy az els? vétkez?!…
Nem kérem t?led a csókok szepl?tlen, tiszta beszédét,
nem kérek, – minek-
semmit abból, amit másoknak mondtál,
csak azt, amit még soha senkinek.
És nem kérek bolondos szenvedélyt vég nélkül öledbe,
nem kérek
semmit, amit egy sápadt költ?
koldul, örökön örökké, számkivetve,
csupán egy pillanatot adj, ha tudsz cserébe
a pillanatok sorából, hogy aztán végül
töltse be lelkem az a pohárnyi mézsör,
s fonjál hajamba zöld babérkoszorút,
tekintetünkben
lássuk megkövülni szepl?telen szerelmünk végs? hangjait
míg mi hallgatagon-
heverünk mint két árnyék, a virághalmokon-
s megtetézve az éj varázsait,
szolgálunk neki holnap hajnalig!…
Celei care minte
Eu Ã?Ÿtiu c-ai sÃ?Æ? mÃ?Æ? înÃ?Ÿeli chiar mâine…
Dar fiindcÃ?Æ? azi mi te dai toatÃ?Æ?,
Am sÃ?Æ? te iert-
E vechi pÃ?Æ?catul
Ã?ži nu eÃ?Ÿti prima vinovatÃ?Æ?!…
În cinstea ta,
Cea mai frumoasÃ?Æ? dintre toate fetele ce mint,
Am ars miresme-otrÃ?Æ?vitoare în trepieduri de argint,
În pat Ã?£i-am presÃ?Æ?rat garoafe
�ži maci-
Tot flori însângerate-
Ã?ži cu parfum de brad pÃ?Æ?tat-am dantela pernelor curate,
Iar în covorul din perete ca Ã?Ÿi-ntr-o glastrÃ?Æ? am înfipt
Trei ramuri verzi de lÃ?Æ?mâiÃ?£Ã?Æ?
�ži-un ram uscat de-Eucalipt.
Dar iatÃ?Æ?,
Bate miezul nopÃ?£ii…
E ora când amanÃ?£ii,-alt’datÃ?Æ?,
Sorbeau cu-amantele-mpreunÃ?Æ? otrva binecuvântatÃ?Æ?…
Deci vino,
Vino Ã?Ÿi desprinde-Ã?£i din pieptenul de fildeÃ?Ÿ pÃ?Æ?rul,
Înfinge-Ã?£i în priviri Minciuna
Ã?ži-n caldul buzei AdevÃ?Æ?rul
�ži spune-mi:
Dintre câÃ?£i avurÃ?Æ? norocul sÃ?Æ? te aibÃ?Æ? aÃ?Ÿa
CâÃ?£i au murit
Ã?ži câÃ?£i blesteamÃ?Æ? de-a nu te fi putut uita?…
Eu Ã?Ÿtiu c-ai sÃ?Æ? mÃ?Æ?-nÃ?Ÿeli chiar mâine…
Dar fiindcÃ?Æ? azi mi te dai toatÃ?Æ?,
Am sÃ?Æ? te iert-
E vechi pÃ?Æ?catul
Ã?ži nu eÃ?Ÿti prima vinovatÃ?Æ?!…
De ce nu-Ã?£i cer vorbe-mperecheate de sÃ?Æ?ruturi,
Nu-Ã?£i cer sÃ?Æ?-mi spui
Nimic din tot ce-ai spus la al�£ii,
Ci tot ce n-ai spus nimÃ?Æ?nui.
Ã?ži nu-Ã?£i cer patima nebunÃ?Æ? Ã?Ÿi fÃ?Æ?rÃ?Æ? de sfârÃ?Ÿit,
Nu-�£i cer
Nimic din ce poetul palid
Cer�Ÿe�Ÿte-n veci, stingher,
Voi doar sÃ?Æ?-mi schimbi de poÃ?£i o clipÃ?Æ?
Din �Ÿirul clipelor la fel,
SÃ?Æ?-mi torni în suflet infinitul unui pahar de hidromel,
În pÃ?Æ?r sÃ?Æ?-mi împleteÃ?Ÿti cununa de laur verde
�ži-n priviri
SÃ?Æ?-mi împietreÃ?Ÿti pe veci minciuna neprihÃ?Æ?nitelor iubiri.
Ã?ži-aÃ?Ÿa, tÃ?Æ?cuÃ?£i-
Ca douÃ?Æ? umbre, trântiÃ?£i pe maldÃ?Æ?rul de flori-
SÃ?Æ?-ncepem slujba-n miez de noapte
Ã?ži mâine s-o sfârÃ?Ÿim în zori!
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Koosán Ildikó
