Nem hiszek már csak a csókban,
nem hiszek ostoba bókban,
mi hizlal s a lelkemen ülve
húzza le vállam a földre.
Porban az ész, ez a resttárs,
ki szép szavakon lovagolna,
s bár bízni tanítja az élet,
készül a könnyteli torra.
Nem hiszek már a pokolban,
mi démoni képeket árul,
félszeit küldi a földre,
ha ember a gondban elárvul.
Nem hiszek már csak a ténynek,
mi kedvesebb zsarnoki szóval,
s hiába remény a nyomomban,
eltaposom, ha elér.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.25. @ 14:18 :: Kőmüves Klára