(Nemes Horváth Ivánnak)
Fölháborodom, tehát vagyok –
Szent az indulat és tisztelem –
Az indulat öl – már alig vagyok –
Mire dühöm irányul, attól függök én –
Függök, öl?döm, már nem is vagyok,
Csupán vegytiszta indulatom létezik;
Ha mégis vagyok – nem más: rab vagyok.
Lehet ez szép, szinte “érdek nélkül tetszik”,
Szinte königsbergi estebédre vágynék,
S ha nem jön össze – dühös leszek,
Mérhetetlenül felháborodom, s gyanítom,
Ha ott is lesz Immanuel, én nem,
Mert én már itt se, nem vagyok.
“Tiszteltetem indulatom”
Legutóbbi módosítás: 2009.08.25. @ 17:58 :: Petz György