Sápadt arcok, halvány árnyak
most már örökre velem.
Itt van bennem k?be vésve
múltam s jelenem.
A holnap bús fák árnyán
korhadó fakereszt,
csapdába ejt arany fénye,
megfog, nem ereszt.
Tervek cifra kopjafája
pókhálóval besz?ve,
álmok ezüst kriptáját most
édes homály lepi be.
Lopott csókok, hamis szavak,
kering? a fák alatt,
ígéretek pillangója
nem száll el, itt megmarad.
Itt van bennem eltemetve
múlt, jelen, jöv?.
Ez vagyok csak, ez maradok:
él? temet?.
