Nem találok több mosolyt, és ez az egy is távoli.
Amikor már az utolsó vigasz jön
Bánatom nem tudom szavakba önteni,
Hát jöjjön az örömöm. Ezzel talán ki tudom tölteni
Azt a bazi ?rt, ami van-nincs bennem.
Ha boldogságról van szó, csak nosztalgiázni tudok.
Hogy mennyire jó volt veled, meg hasonlók.
De ez most nincs, ez a veled vagyok.
Vagyis veled vagyok Én, csak elég nagy távolból,
Nem szeretnélek letámadni hátulról
nagy szomorkodásunk közepette,
De sajnos be kell jelentenem, hogy azért
Egy kicsit boldog vagyok:
Mert szeretsz, s Én is szeretlek.
———————————————————————–
szép ez, de nem több!
Legutóbbi módosítás: 2009.09.02. @ 16:54 :: Pogány Gábor Máté