(kép: Paul Klee, Freundliches Spiel)
fogom rászánni magam csak azért se taní-
tani se maga kárán ordító szamárként
megtanulni a kétszer kett? józanságát
reggel nem mosom meg a fogamat és este
borotválkozom vénuszt kukkolva a csapban
szakálltól habtól zavaros vízben repedten
néz arcom a tükörb?l egyik szeme sír a
másik hazudik megint kancsalul leesett
csempék helyén festett betonra néz ez csak egy
élet és épp most törik ötven darabra szét
síma arccal ülök asztalhoz bort bontok és
poharakba öntöm a szavak dallama még
emlékeztet a felejtésre könny? velük
és már nélkülük se lesz nehéz a csend talán
Legutóbbi módosítás: 2009.09.03. @ 15:29 :: Juhász M. Lajos
