Állítólag örült anyám,
hogy papot ígértek péntekre,
de ma még csak csütörtök,
az ígéret meg tegnapel?tti.
Nem tudom, hogyan örült,
mert szólni képtelen,
nyögni is csak szordínósan,
nem azért,
mert itt pápista jönne,
amikor ? lutheránus,
hanem szólni már napok óta képtelen.
A sportszelet-jégkrém még
darabolva elt?nik lassan a szájában,
inni se kér,
lábai helyén
fekv?-pikkelyes vízoszlopok,
törzse szétterül,
karja ráncos a vízhajtástól,
szeme helyén valami
hályogos semmibenézés –
csak a keze szép még,
a hosszú ujjak,
amiket alig bír használni,
ahogy megvakarná arcát.
De ma már csütörtök van,
este nyolc,
hat és fél órája
árva vagyok teljesen;
mert hogy lemen?im vannak,
az még nem támaszt meg a múlt fel?l,
amibe anyám belealudt.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.03. @ 18:17 :: Petz György