…el?ször óvatosan körbejár…
egyre sz?kül? köröket ír köréd –
– akkor még azt hiszed az is elég,
ha nem veszel róla tudomást…
…kés?bb már, mikor jön a félhomály,
s céltalan szavak s jelek
keringnek kótyagos fejed felett,
lassan lelkedbe fészkel a szorongás –
– mert tudod, ez most valami más,
most érzed elsurran melletted –
– nem tudod mi is az, súrolja figyelmed,
s apránként bilincset szorít rád…
…id?d könyörtelen telik…vársz…
a néma percek elmédet vésik –
– a vágyott hang egyre késik,
és gondolatban már felé jársz…
…fejben átzongorázol miérteken…
szobádban siketít? csend honol –
– szíved szabálytalan dalt dobol,
s akkor tudatodra simul a félelem!