A hegyekbe indultunk kirándulni. Már jól bent jártunk a rengeteg között meghúzódó városkák világában, mikor az előttem haladó gépkocsi — a fiam vezetett — lehúzott az út szélére és megállt.
Furcsán csörömpölt a motor. Nem mertünk tovább menni.
Szétnézve, a szembeni oldalon megláttuk egy autó-szerelőműhely cégtábláját, amit is találtunk nem messzire egy félreeső utcácskában.
— Mi a gond? — kérdezte az udvaron lézengő munkaruhás ember.
— Zörög a motornál valami — mondom —, és nem merünk tovább menni.
— Hová igyekeznek?
— Fel a hegyre, a menedékházhoz.
— Na, halljuk azt a zörgést! — tessékelt be a nyitott ajtón át a szerelőcsarnokba.
Begurultunk a kocsival a megfelelő helyre és a mesterek megkezdték a kár felmérését. Nem ment könnyen, de a végeredmény lehangoló volt. Valamit ki kell cserélni, de ha nem lehet javítani, újat kell venni, illetve hozatni, mert a raktárban nincs és ez két nap, vagy három. És így tovább.
— Először leszereljük — mondta a főszerelő —, hátha nem is kell másik. Kijavítjuk a hibát, ha lehet.
— De miért a jobb oldalon állnak neki bontani? — okvetetlenkedtem. — A zaj a baloldalon hallatszik.
Lett erre hirtelen nagy tanácskozás. A már megkezdett lebontott dolgokat visszarakták és a folytatták a munkát — a másik oldalon.
Meglett a hibás alkatrészt, és kiderült, hogy szerencsére csak egy csapágy romlott el. Ráadásul a raktárban van is cserealkatrész. Olcsó pénzért.
Munkaközben beszélgettünk a világon mindenről. A mestereknek nem csak a kezük járt szaporán, hanem a szájuk is.
Hova megyünk? Hova valók vagyunk? Hogy jutott eszünkbe ide kirándulni? Szóval millió kérdésükre válaszolgattunk.
Szóba került a csapágyról a fémipar, és az ország kiemelkedő eredményei ezen a téren. Elmondtam, hogy miként vélekednek Olaszországban, Szerbiában, meg máshol is a jó minőségű hazai csapágyakról.
— Hallod, barátom? — szólt oda a társának az alkatrészen dolgozó fiatalember. — Hallod, miket mond a nálunk készült csapágyakról? Még Olaszországban is keresett árucikk.
— Így igaz! — erősítettem meg.
Sikeresen ért véget az autószerelés. Vidáman muzsikált a megreparált motor. Öröm volt hallgatni.
A meglepetés akkor ért, amikor a fizetésre került a sor.
— Mit fizetek?
— A csapágyat a raktárnál már kifizette?
— Igen.
— Ott a főnök, vele beszéljen a fizetésről.
— Főnök? — fordultam felé. — Mennyivel tartozom?
— Nem én dolgoztam. Nekem nem tartozik semmivel. Ő dolgozott — mutatott a másikra, akivel a csapágyakról csevegtünk. — Ő a barátja.
— Én, a barátja? Na, ha igen, akkor nekem se tartozik semmivel.
— Emberek! — kiáltottam fel. — Maguk dolgoztak, jól dolgoztak, mit fizetek?
Erre mind a ketten hátat fordítottak.
— Hát ilyen nincs! Még én könyörögjek, hogy elvegyék a pénzemet?
Elnevették magukat, s végül mindkettőnek adtam, amennyit gondoltam, hogy megért a munka.
Hiába, a hegyi emberek más fából vannak faragva, éljenek bárhol a földkerekén.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: dr Bige Szabolcs-