Szendrői Csaba : Takarodj ha látni akarsz

 

Belebújtam és kifordultam,

És újra ott voltam, és újra félnóta,

És nem is régóta, de most teljesen,

Foszlányok, rossz lányok,

Félholt tenger, go to tango,

Süllyedem a szívzörej homokba el,

Hangosabban csúszom, agyonver,

Alkoss maradandót, gyereket, maradt ondód,

Dühödten pörgök a félelmes változásba,

Örvénylek önmagamba,

Kitágulok a szokásba, hogy

Ablakomon egy évnyi kilátást latolgatok,

Lebomlok szép lassan, mégis önmagam vagyok,

Ajtómon minden reggel idegenek járnak,

Fogom a fejem és nekidobom falának

Fojtogass isten, nyugodtan ha mész

Félúton fel?lem el, már úgysem bel?lem élsz.

 

Nekem látsz. Mert kihívást érzel bennem,

Mint én éreztem, anno nem ment…

 

Most

 

A kút fölött állva vígan szorítom halántékára

Olvadó csöv? pisztolyát a ragaszkodó szilánknak,

– Eredj! Befejezem egyedül.

Fuss, vagy többé nem láthatsz….

 

Legutóbbi módosítás: 2009.09.07. @ 18:08 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...