ITT SE
Meg kell nézni néha,
jó anyát választottál-e,
és jó apát;
a gyerekeidr?l nem is szólva;
egyáltalán, választol-e,
vagy a kapcsolatok rafinériája:
hogy nem kereslet van, de ítélet.
Aztán ha szabadságnak magyarázod,
mert nem tudsz kibúvót rajta kívül,
hát megéled az egészet – minek még
része is alig lennél. Enyészet.
De ott a születés ünnepe,
ami véletlen volt kórházas,
gyönge anyával,
akinek az orvos szabta meg,
mikor, mire vágyhat;
neki legyen jó nyersanyag,
áttekinthet?, vágható,
varrható adag;
kinek felsír végül…,
meg örömködés.
Aztán roham a szocializmus
szekerét húzni-vonni:
el?re lefejni a tejet a gyereknek,
hármas társbérletben az egyik
pénzért vigyáz rá,
míg dolgozol alig többért –
anya-gyerek kapcsolat –
rendszerspecifikus,
mint a fikusz,
talán mérgez is.
Gyöngének lenni,
megélhetésért mindig loholó,
sokat sosem keres?
férj mellett szinte
férfi szerepet játszani,
szabad vasárnapra
hetek mocskát
ünneppé tisztító
asszonnyá lenni –
ó, miért vállaltad,
örök-sérv meger?ltetés,
meg a szív nehézségei-asszony,
aki operációkban kezdted
számolni a múló id?t
és férjeid eltemetésében;
szabad asszony, gyerekeid voltunk,
evangélikus lelkészt keresek,
hátha ért a te lelkedhez,
meg a porhoz, amit majd
körülállunk – mi hivatalosak,
meghívottak és ott-dolgozók,
akik nem magunkon
gondolkodunk el sosem,
csak a szabadság
másoknál miben-létén,
míg kihámoztad közülünk
magad, hogy itt se legyél.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.07. @ 22:07 :: Petz György