…nincs válasz arra, ki volt a hibás…
Elárvult helyed melegségét
tétova kézzel keresem,
tested nyoma elmúlt az ágyról,
ahogy az égen foszlanak szét
a bárányfelh? kötegek.
A fekhely szélét megérintem,
itt feküdtél, ültél, fordultál,
elhúzódtál, vagy felém nyúltál,
nyitott szemedben tükröz?dött
szerelmi vágyak éget? lángja.
De hamvadó láng jelent meg egyszer,
a leped?k tovább nem gy?r?dtek,
a széles ágy is elkeskenyült,
alig volt már kett?nknek helye.
Miért kereslek? – kérdezem belül,
túlérett gyümölcs lehull a fáról,
hiányod megvisel emberül,
s az ?r mind a kett?nket vádol,
voltál, de nem vagy,
voltam s nem vagyok,
kih?lt múltakkal takaródzunk,
és mert nincs már másra mód,
s nincs válasz arra, ki volt a hibás,
holnap jöhet a végítélet –
kicserélem a vétkes ágyat.
