Kavyamitra Maróti György : Három röpke dal

Nyomtatás

Csókok

Vörös rézcsók, fény aranycsók, vascsók:

volt részem bennetek.

Csak a te csókod volt jázmin-illat

én örök kedvesem.

Aztán majd utánam kap a szél, és

elragad újra mell?led.

Gyomromban érzem a bajt,

és szédelg? fejemben.

Álom, rossz álom: suttog bennem.

Persze, lehet fuldokolva is leveg?t venni,

állni, ülni, inni, enni, nézel?dni,

akár új dolgokba is belefogni:

de hát érdemes nélküled?

Teend?

Valami nagy gonoszat kéne tenni:

talán legyilkolni egy rozmaringot,
s b?nömet veled megosztani.
Érezni – mint seb, ha gyógyul –
a megosztott b?n, hogy ernyed,
foszlik semmivé benned.
Ennek az ártatlan szenvedett kínnak
nem sok értelmét látom.
Valami nagy gonoszat kéne tennem:
aztán a büntetést elvárnom.