dr Bige Szabolcs- : Dusánka, lelkecském

Nyomtatás

Az otthonban idős hölgy mesél az életéről, gondjairól, félelmeiről, küzdelmeiről.

      Sokat szenvedett, alig úszta meg a háborút, férjét korán elvesztette, árván maradt két gyermekével nehezen élt a szűkös anyagiak miatt. Bár a kis családban harmónia uralkodott, az éjszakái gyötrelmesek voltak. Ilyenkor a háború minden borzalma előjött. Sokszor ébredt riadtan az éjszaka közepén. A nappali tevékenység, szerencsére, elnyomta a feltörő emlékeket. Munkába menekült előlük, s mégis azt meséli, hogy ő sohasem dolgozott.

      — Dusánka, lelkecském, én nem jártam dolgozni — helyezkedik el kényelmesen az előttem álló fotelben —, csak otthon voltam. Rendeztem a családomat, neveltem a gyermekeimet. Nem hagyhattam őket magukra. Nem igaz? Mikor asszonyt hoztak a házhoz, még több tennivalóm akadt. Aztán jöttek az unokák. Így aztán én nem dolgoztam, mint szegény uram, akit hamar elvitt a tüdőbaj. A háborúban, a hadifogságban szerezte.

      — Mekkorák voltak a gyerekek, amikor a férje elhunyt?

      — A nagyobbik tizennégy, a kisebb tizenhárom éves. Iskolába jártak, és szorgalmasak, jó eszű gyermekek voltak.

      — Miből éltek?

      Nagyot sóhajt mielőtt válaszol.

      — Az özvegyi nyugdíjból, lelkecském, meg az árvaellátásból. Próbáltam én is bejárni a gyárba, ahol az uram dolgozott. Jó munkaerő volt — szerették. Engem felvettek egy szóra, de nem volt a gyerekeket kire hagyni. Ezért hamarosan otthagytam a gyárat. Nem dolgoztam, csak otthon ültem egész életemben. Lefoglalt a család…

      Meglepődve hallgatom az elmondottakat. Valami burkolt szerénység, vagy kisebbségi érzés rejtőzhet érzésem szerint a háttérben

      — Mostanában mivel telnek a napjai?

      — Írom az életemet.

      — Jaj, az nagyon jó! — helyeselem élénken. — Elfoglaltság is, meg jó, ha az ember ki tudja magából írni a keserűséget. Könnyebb utána.

      — Nehéz. Nagyon nehéz. Nehezen megy. Nem úgy, mint régen.

      — Régebben is tetszett írogatni?

      Megmosolyogja a kérdést.

      — Ó, hogyne! Öt könyvem jelent meg eddig, lelkecském. Kétszer kaptam Állami Díjat is és most szóltak, hogy egyik könyvem ajánlott olvasmány az általános iskolában.