Készült Turczi István vezette Ã?Ârásm?vészeti szemináriumon, 2009. júliusában, Balatonszemesen.
“Hogyan lehet jóvá tenni a rosszat?”
Saját vérrel festeni a járdán?
Vagy netán falhoz szögelni az ujjad?
Fájdalmamban rejlik a tudásom. Atyám…
Összes pecsét a testemen emlék és fájdalom,
Magam okoztam, tett és tisztelet, ne feledd:
Minden apró vonásban, remény és értelem,
Kínok közti ?szinteség, örökké te veled.
Nem emberi bet?k közt keresem szavaid,
Keresztet sem vetek, s?t mi több megvetem,
Kifordítom magam, edénybe rakom a szerveket
Pakold belém mindazt, ami tiéd s embertelen.
Reggeli falatok táplálják a véráramot,
Ebédkor is kap, hogy estig mozogjon,
A szükséges minimum, akarom, nem akarom,
Emelem a kanalat, kenyér van az asztalon.
A kérdés örök, de meg is válaszolom,
Felhatalmazást kérek, adj énnekem!
A b?nöket feloldozom, ezért hasztalan
A könyvre tett kéz. Mondanák: Hitetlen!
Hiába teszik, hisz általad vagyok ártatlan,
Megszállottan süket, s megszólalok hirtelen:
Adj, és adva kérj, szeress míg élsz, a semmiért,
Hisz: “Majd úgy is elt?nünk a s?r? semmiben.”
Legutóbbi módosítás: 2009.09.11. @ 17:57 :: Lazarev Oleg Alekszandrovics