Csendre vágyom….
Az éj sötét szilánkja bennem –
Hasítja néma csend a lelkem,
De fáj a szó, mi szétszakítja
Goromba hangja vérem issza
Fülembe önt viaszt magányom
Beforr a seb – hegére vágyom
Feszíti bár a gyógyulás még,
De enyhet ád a halk reménység